A Munkácsy Mihály-díjas festőművész, Érdemes Művész, a magyar neokonstruktivizmus kiemelkedő mestere Nyíregyházán született 1943-ban.. A leningrádi Kalinyin Műegyetem Kohómérnöki Karán szerzett diplomát 1968-ban. Két év múlva már a Képzőművészeti Főiskolán Fónyi Géza, Veres Sándor, Sarkantyú Simon tanítványa. 1977 és 1980 közt Derkovits-ösztöndíjas, majd 1982–1991 közt az Esztergomi Tanítóképző Főiskola docense, 1985–1986-ban az Iparművészeti Főiskola meghívott tanára. Művészetének kimagasló szakmai elismeréseként tagja lehetett a szentendrei Régi Művésztelepnek, majd a Művészetek Fővárosában, Párizsban másfél évet töltött a Cité des Arts-ban a Pollock-Krasner Alapítvány támogatásával. 1992-től évente két hónapot dolgozott itt. Amikor 1994-ben rátalált művészetének fő motívumára, a dobozra, innentől számítja a képzőművész saját kiteljesedését. Alkotásain a tér és a sík bonyolult játékot űz a szemlélőből. Hiszi, amit lát, vagy látja, amit hisz? Örök, megfejthetetlen rejtélye ez Szikora Tamás festőművésznek. Egyéni és csoportos kiállításon a világ számos országában tekintették meg alkotásait, de őrzik műveit közgyűjteményekben a Magyar Nemzeti Galériától Párizsig, Rómáig. Köztéri munkái láthatók Vásárosnaményban és Nyíregyházán is. Képeiért magángyűjtemények versenyeztek. Ő, aki a dobozok talán legnagyobb ismerője, évtizedeket szánt műtermeiben arra, hogy alkotásai ablakot nyissanak a létező világon túli dimenziókra is. Művészetének paradoxona, hogy őt egyáltalán nem lehetetett kategóriákba zárni, avagy bedobozolni. Hagyatékát édestestvére, dr. Szikora László kezeli.