Dr. Korompay-Klekner Károly 1883. augusztus 31-én született Budapesten. 1906-ban szerezte orvosi oklevelét Budapesten, majd négy évig az 1. számú sebészeti klinikán Dollinger Gyula professzor mellett volt „műtőnövendék”. 1910-ben került Nyíregyházára, ahol az Erzsébet Közkórház pályázatot hirdetett sebészi főorvosi állásra. 35 évig dolgozott az akkori Erzsébet közkórházban, ebből 31 évig igazgató főorvosként. Betöltötte az Országos Orvosszövetség Szabolcs megyei, de a Magyar Sebésztársaság elnöki tisztét is. Beosztottait is szaktudásuk fejlesztésére ösztönözte, ennek érdekében bevezette a kórházi tudományos üléseket rendszerét. Igazgatói munkáját azzal kezdte, hogy a belgyógyászati betegeket elkülönítette a bőr- és nemi betegektől, számukra külön Bőr- és Nemibeteg Osztályt hozott létre. A betegápolás színvonalának emelésére irgalmas és diakonissza nővéreket alkalmazott. 1918-ban önálló Szemészeti Osztály kezdte meg a munkát, de ellátták a fül-, orr-, gégészeti betegeket is. Bakteriológiai és szövettani labor, valamint orvosi könyvtár alakult. Bevezette a tudományos üléseket a kórházban, maga is publikált országos orvosi és helyi társadalmi lapokban egyaránt. Legnagyobb fejlesztése volt az új kétemeletes sebészeti pavilon építése 1929-ben. Bevezette az ún. nagyobb műtéteket, például epe, strúma, de végzett nyúlajak plasztikát is. 31 évig vezette a kórházat, melynek szomszédságában magánszanatóriumot is létrehozott, amely ekkor élte fénykorát. Tagja volt a Törvényhatósági Bizottságnak és a városi képviselő-testületnek. Elnöke volt a Szabolcsvármegyei Turáni Körnek, a Bessenyei Kör szabadliceáris szakosztályának. Betöltötte az Országos Orvosszövetség Szabolcs megyei, valamint a Magyar Sebésztársaság elnöki tisztét is.