A kiegyezést követően a Magyar Királyi Dohányjövedék a pénzügyminiszter közvetlen irányítása alá került. A tudatos termesztésre irányuló törekvések egyre szebb eredményeket hoztak, elsősorban a szabolcsi területeken, illetve a Szabolcsból elszármazott uradalmi feles kertészek munkájának jóvoltából, szinte az egész országban, amely folyamatos kereslet- és termelésnövekedést eredményezett. Ez a kultúra nagyon sok munkát és ezzel együtt megélhetést biztosított Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élő embereknek, az etnikai kisebbséghez tartozóknak, a termesztésen túl is, hiszen számtalan helyen épült ki bázisa a dohányágazatnak, ahol több ezer embert foglalkoztattak. A megtermelt dohányt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében kezdetben 13 helyen lévő szárítótelepen és dohánybeváltó üzemben szárították meg és vásárolták fel, majd a Nyíregyházi Dohányfermentáló vállalatnál dolgozták fel. A dohányfermentáló 1890-től 2016-ig működött, mely a régió egyik kiemelkedő foglalkoztatója volt. Napjainkban a dohánytermesztés Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területére húzódott vissza olyan mértékben, hogy ma már a hazai dohányterületek 85-90%-a ebben a megyében található meg. Mi dohánytermelők büszkék vagyunk arra, hogy olyan emberek irányították ágazatunkat többek között, mint Wekerle Sándor, Hadik János gróf, Szapáry Gyula gróf, hogy olyan személyek képviselték az érdekeinket, mint Keglevich Gábor gróf vagy Bethlen Pál gróf dr. és hogy Nyírlugos szülötte Kosutány Tamás a dohány beltartalmi vizsgálatait dolgozta ki, hogy a tiszavasvári születésű Dessewffy Aurél gróf, a termelői érdekeket képviselte éveken keresztül. Büszkék vagyunk arra, hogy kortásai lehettünk számos olyan személynek – mint Dr Borsos János, Paszternák József, Dr. Domán László, Dr. Némethi László, Riskó György, Bordács István, id Grasselli Miklós, Veszelovszky László és sorolhatnánk – akik tudásukkal, munkájukkal segítettek minket az „értékteremtésben”.