Mint a Nyíregyházi Napló címoldalán megírtuk: Orbán Viktor miniszterelnök Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei látogatása során többek között a nyírbátori Rosenberger gyárban volt egy rendezvényen, később a nyíregyházi Kossuth téren találkozott a járókelőkkel, majd exkluzív interjút adott a Nyíregyházi Televízióban. Ennek jelentősebb részét közöljük az alábbiakban. (Megjelent a Nyíregyházi Napló március 16-ai számában.)

– Köszönöm szépen a meghívást, hogy itt lehetek az önök televíziójában. Nyíregyházán meglátogattam a polgármestert, ahogy szoktam, és tartottunk egy röptalálkozót a városháza előtti téren, a Kossuth-szobor hóna alatt – azt hiszem, a fiatalok úgy mondanák flashmob. Itt, Nyíregyházán nekünk szerencsénk van abból a szempontból, hogy a polgárok a bizalmukat nemcsak nekem, illetve a kormánynak adták oda, hanem a képviselőknek is, meg a polgármesternek is.

Orbán Viktor miniszterelnök exkluzív interjút adott a Nyíregyházi Televíziónak. Riporter: Tarczy Gyula főszerkesztő.

Régóta „gyűröm” ezt az ipart, azt tanultam meg, hogy ha a polgármester, a képviselő meg a miniszterelnök egy húron pendül, egy politikai közösséghez tartozik, akkor történnek igazán komoly és fontos dolgok.

Szép és régóta vágyott dolgok történtek itt

– Ez nem egy önkormányzati választás, hanem kormányzati, de talán illő négyévente ilyen módon is számot adni, hogy a Nemzeti Ügyek Kormánya mit tett a városért.
– Az emberekkel azért alapvetően a parlamenti választásról beszéltem, ahol elmondtam, hogy meg kellene védeni mindazt, amit elértünk nehéz, verejtékes munkával az elmúlt 8 évben. Ebben a nyíregyháziak munkája is benne van, az összes eredményben, másfelől pedig továbbra is migránsmentes országként kellene fönntartanunk és működtetnünk a hazánkat, Magyarországot. De közben persze váltottunk néhány szót a nyíregyházi ügyekről is, és azt mondtam Kovács Ferenc barátomnak, aki a polgármester, hogy arra törekedjen, mire az ő ciklusa véget ér, a nagy történelmi adósságokat a politika törlessze a város felé. Ilyen volt a jégpálya – amiben szerencse, hogy éppen Szabó Tünde, egy nyíregyházi asszony a sportügyi államtitkár és ezért tudott segíteni ennek a megalkotásában. A körút és a Nyugati elkerülő hiányzó részének a megépítéséről szintén megállapodtam a polgármesterrel. Most a sóstói fejlesztésekről azért nem beszélek: állatkert, szállodaépítés, mert azt a Modern Városok Program keretében már a Nyíregyházi TV-ben is elmondhattam a tisztelt nézőknek. Úgy érzem, hogy nem egyszerűen szép dolgok történtek Nyíregyházán, hanem olyan dolgok is, amit már régóta akart a város, de korábban nem találta meg a módját.

Láthatóan fejlődik az ország

– Ha idézhetem önt, a Nyíregyházi Televízióban mondta négy évvel ezelőtt, hogy visszaadtuk a jövőjét ennek a városnak.
– Ez általában is igaz. A magyar egy pesszimistaként elkönyvelt nép, de szerintem éppen kigyógyulófélben vagyunk ebből. Régen nem nagyon hittünk abban, hogy jövőnk van, állandóan azon járt az eszünk, hogy ami van, azt hogyan lehet megvédeni, megtartani, és a nagy tervekre meg azt mondtuk, hiszem, ha látom. Most azonban annyi történt az elmúlt 8 évben, nem azonnal, nem egy varázsütésre, de évek szívós munkájával eljutottunk oda, hogy mindenki látja, hogy Magyarország fejlődik. Erre nagyon régen nem volt példa Magyarországon, hogy nem a makrogazdasági számok, meg a költségvetési adatok javulnak, hanem lehet látni a valóságos életben, hogy az emberek csinosítják a házukat, rendezik a portájukat, toronydaruk építik az új munkahelyeket, az ipari parkok megtelnek, az emberek nem segélyből, hanem munkából élnek. Sportcsarnokokat, jégcsarnokot, atlétikai pályát építünk, a városokat tesszük rendbe, a fiatalok számára családi otthonteremtési kedvezményt tudunk nyújtani.

„Jövőnk megvédése a választás tétje”

– Az emberek érzik azt, hogy a végén még ebből tényleg lehet valami, valahogy most ebben az állapotban vagyunk. Nézem az európai összfelméréseket is és Magyarország azon kevés ország közé tartozik ma Európában, ahol az emberek azt gondolják, hogy a gyerekeik jobban fognak élni, mint ma ők élnek. Ez nagyon nagy dolog! Ezt a lelki fordulatot, a jövő iránti bizalomépítést tartom a legfontosabb dolognak, ami történt velünk az elmúlt 8 évben. Ezért meg kellett dolgozni, eredmények, sikerek kellettek, amiket persze nem a kormány ért el, hanem az emberek meg a kormány közösen. A gazdaságpolitikát ugyan a kormány alakítja, de dolgozni az embereknek kell ezekben a gyárakban, s a vállalkozóknak kell befektetni, nekik kell kockázatot vállalni. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy közös siker, hogy a magyarok várnak valamit a jövőtől. Most van egy jövőnk, azt szoktam mondani, ezt kéne megvédeni. Ez a választás tétje.

Van mire büszkének lenni

– Kormányzati szempontból nézve, honnan indult 2010-ben Nyíregyháza, azzal a hármassággal, amit mondott, hogy miniszterelnök, polgármester, képviselő ugyanazt gondolja, illetve hol tart most?

– A legnehezebb dolog az volt, hogy a puttonyt le kellett venni a város hátáról. Nyíregyháza egy olyan város volt, amely a 2010-es évbe úgy érkezett meg, hogy majdnem agyonnyomta az adósság. Sokmilliárd forintról beszélünk, a kormány ezt átvállalta. Ekkor jutott egyáltalán levegőhöz. Utána meg kellett állapodnunk arról, hogy az egészségügyet meg az oktatást inkább az állam működtesse és finanszírozza. Ezzel megint levegőhöz jutott a város. Utána meg kellett állapodni a Modern Városok Program keretében a fejlesztésekről, azokat meg el kellett indítani. Azt gondolom, hogy a nyíregyházi emberek, most, ahogy láttam őket a téren is, büszke emberek. És van mire büszkének lenni. Ez egy olyan város, hogy ma nyíregyházinak lenni szerintem rang. Úgy tartom számon Nyíregyházát, mint az egyik legsikeresebb és leggyorsabban fejlődő városát Magyarországnak.

Nyíregyháza egy kultúrváros

– Büszke vagyok, hogy ehhez valamelyest a munkámmal én is hozzájárulhattam. Nem akarom elvenni a helyieknek az elsőbbségét, de Nyíregyháza ma egy olyan város, amit meg lehet mutatni külföldieknek, s a határon túli magyaroknak. Azt lehet mondani, ez a mi városunk. Ez egy kultúrváros, nagy iskolamúlttal, gyönyörű főtérrel. Ráadásul önöknek akarva-akaratlanul van és lesz egy olyan szép nemzeti feladatuk is, hogy a határon túli övezetek irányába is kifejtsenek egyfajta vonzó támogató hatást. Önök itt, a keleti határszélen azért némi felelősséggel tartoznak a Partiumban, illetve a Kárpátalján élő magyarokért is. Nyíregyháza, amikor kellett, ezt a felelősséget és kötelezettséget mindig is vállalta, s ennek eleget tett. A többi nagyvároshoz képest Nyíregyháza ma nemcsak, hogy versenyképes, hanem igen előkelő helyet foglal el a magyar nagyvárosok sorában.

– Figyelve az országos sajtót, a Modern Városok Program elemeinek megvalósítása kapcsán talán még kifejezetten jó helyen is vagyunk.
– Történt itt azért egy másik dolog is, ezt talán nem most kellene itt megbeszélnünk, majd a parlamenti választás után. Az, hogy Debrecen és Nyíregyháza polgármestere megegyezett, megkönnyítette az én dolgomat is és jót tett szerintem mind a két városnak. Nyilván van egy verseny, de közben azért együttműködésnek is kell lenni, hiszen nem ellenségei vagy ellenfelei vagyunk egymásnak, s közben egymást is kell segíteni. Fontosnak tartom, hogy a két városnak most már egyetértése van és én is, illetve a mindenkori kormány egy erőteljes regionális szemléletben tud támogatást nyújtani különböző dolgokhoz, hol az egyik, hol pedig a másik város számára.

„Nem volt mindig így, ami ma természetes”

– Több ízben jelezte azt, hogy meg kell védenünk értékeinket.
– Két irányban kell védekeznünk. Egyfelől emlékeztetnünk kell a magyarokat arra, hogy vannak dolgok ma, amiket már természetesnek veszünk, de nem volt mindig így. Azokat meg kellett csinálni, létre kellett hozni, és azt el is lehet veszíteni. A mostani választásnak van egy olyan tétje, hogy vannak dolgok, amiket korábban a ma kormányzásra jelentkező erők elkövettek az országgal szemben. Például a gyermekek utáni adókedvezmény egy olyan dolog, amit a 2002-es választásnál, mikor azt elvesztettük, a szocialisták, akik viszont megnyerték, rögtön el is törölték. Aztán felemelték a rezsi árát. A régi otthonteremtési támogatási rendszert, amit mi 2002-ig még működtettünk, azt eltörölték, ehelyett következett aztán a devizahiteles szomorú történet. A nyugdíjasokkal hasonlóan bántak, elvettek egyhavi nyugdíjat, elvették a 13. havi fizetéseket. Most már emelkedik a minimálbér, nőnek a bérek – persze szeretnénk, ha jobban nőnének –, de már lehet látni az irányt. Amikor beterjesztettem a parlament elé, hogy a 40 évet dolgozó hölgyeket engedjük el nyugdíjba, azt az ellenzék, vagy legalábbis a Jobbik semmiképpen nem szavazta meg. A saját gazdasági eredmények tekintetében is van mit megvédeni és van is veszély, amely leselkedik ránk. Nem szeretném, hogyha visszaadnánk a kormányrudat ismét a nemzetközi pénztőke kezébe, hogy aztán megint eladósítsanak bennünket a nemzetközi valutaalap vagy éppen Brüsszel irányába. Örüljünk, hogy végre kiverekedtük, kivakartuk magunkat abból a reménytelennek látszó helyzetből.

Kívülről fenyegető veszély

– És van egy másik veszély, ez kívülről fenyegeti Magyarországot, ezt mind közönségesen migrációnak, illetve népvándorlásnak lehet nevezni. Ami két értelemben is fenyeget bennünket. Látjuk az európai országokat, ahova tömeges migráció történt, ott most már a kulturális önazonosság is veszélybe kerül. Észre sem vették az emberek, de szép lassacskán az otthonosságérzésük eltűnt és megváltozott körülöttük az élet, erre számos példát láthatunk, Bécstől Párizsig. De fenyeget az a veszély is, hogyha ide migránsokat engedünk be, akkor onnantól a mi kötelességünk lesz őket ellátni.

A migráció pénzügyileg agyonnyomná Magyarországot

– Persze szeretném, ha Magyarország olyan gazdag ország lenne, mint Németország vagy Ausztria, de nem az, és az osztrákok meg a németek is nehezen bírják már a pénzügyi terheket. Például Bajorországban azt mondta a miniszterelnök nem régen, hogy annyi pénzt kell költeniük a migránsok integrációjára meg ellátására, mint amit Bajorország összesen egészségügyre, környezetvédelemre és gazdaságfejlesztésre költ. Hol vagyunk mi ettől az erőtől meg lehetőségtől? Az én véleményem az, hogy Magyarországot a migráció pénzügyileg agyonnyomná. Mondják sokan, hogy úgyis továbbmennek a migránsok Ausztriába, de ez nem igaz. Megszűnt ez a lehetőség, mert az osztrákok és a németek is visszaállították a határellenőrzést. Aki tehát ide bejön, mert mi beengedjük, vagy ide küldik nekünk Brüsszelből, az itt fog maradni. Az osztrákok nem engedik tovább őket nyugatra, és azokról bizony mind nekünk gondoskodnunk kell.

„Csak egyszer követhető el ez a hiba”

– A migráció egy olyan veszély, egy olyan hiba, amit csak egyszer lehet elkövetni, ha ezt megengedjük. Most már mindenki szabadulna a migránsoktól Olaszországtól Ausztriáig, csak nem tudnak. Ha egyszer elkövetted a hibát, nem tudod utána kijavítani. Ez a legizgalmasabb és egyben legriasztóbb tétje az április 8-i választásnak, hogy nehogy elhibázzuk. Mit jelent a hiba? Hiba az, hogyha nem nemzeti kormányt választunk. Magyarországnak ma nemzeti kormánya van, amely nehéz nemzetközi helyzetben is helytállt és megvédte Magyarországot. Fölépítette a kerítést és nem enged be migránsokat. És bárkivel – ide értve a német kancellárt vagy a brüsszeli bürokratákat – vállaljuk, vállalom a csatát, azért, hogy megvédjem Magyarországot. Az ellenzéki pártok mind olyanok, akik egyébként migránspártiak. Nem elég erősek, sem lélekben, sem szívben, sem politikailag. Nem tudnak ellenállni, és egy részük nem is akar a brüsszeli nyomásnak. Ha nem nemzeti kormány lesz Magyarországon, be fogják ide engedni a migránsokat. Először néhány ezret, aztán tízezret, aztán százezret, és Magyarország ugyanúgy migránsország lesz, bevándorlóország lesz, mint Európa nyugati felében oly sok ország.

A nyíregyháziakat is érintheti

– Ez a nyíregyháziakat nem fogja érintetlenül hagyni, mert bizonyára önök is látták, hogy a migránsok nem a falvakban laknak, hanem nagyvárosok felé tájékozódnak. Igaz, hogy első helyen Budapest lenne veszélyben, de önök sem úsznák meg. Én azt mondom a nyíregyháziaknak, hogy az elért nyolcéves eredményeinket is védjük meg, és ugyanakkor ne engedjük, hogy Magyarország bevándorló¬országgá váljon, hanem őrizzük meg Magyar¬országnak. Szerintem a nyíregyháziak ezt értik, én ma beszélgettem velük erről, úgy látom, hogy az agyukkal is, az eszükkel is és a szívükkel is átlátják ennek a helyzetnek a komolyságát.

A migránsokra vagy a nyugdíjakra költsünk?

– Beszéljünk erről egyenesen. Én a magyar gazdaság mostani állapotában, ami egyébként sokkal jobb, mint korábban volt, azt nem tudom megígérni senkinek, hogy egyszerre leszünk képesek migránsokat is ellátni, meg nyugdíjakat is emelni. Meg egyszerre ellátni a mig¬ránsokat, meg építeni nekik házakat meg elhelyezési körzeteket, és közben a fiataloknak is lakáskedvezményeket adni. Tehát vagy-vagy. A magyar gazdaság ma egész egyszerűen nem bírja el, hogy tömeges migráció legyen Magyarországon. Ezt jobb, ha egyenesen és világosan megmondjuk egymásnak még az elején, miután ne tehessünk egymásnak szemrehányást. A magyar gazdaság forrásait föl fogja emészteni a migráció, ha beengedjük őket Magyarországra. És mint mondtam, csak egyszer lehet elhibázni. A választás pont egy olyan pillanat, amikor meg is nyerhetjük a jövőt, meg el is veszíthetjük. Jól is dönthetünk és hibázhatunk. Úgyhogy én tisztelettel kérem a nyíregyháziakat, hogy mindezt jól fontolják meg.

– Mennyire meghatározó – túl azon, hogy egy pártra, adott esetben egy pártcsaládra, értékre szavazunk – egy képviselőnek a személye az adott térség jövőjét illetően?
– Neki kell majd a törvényekről döntenie. Most, hogy a Fidesz kétszer egymás után kétharmaddal nyert, talán nem olyan erős a gondolat a választók fejében, hogy egy képviselőn is múlhatnak a dolgok. De lehet olyan helyzet a magyar parlamentben, hogy egy-egy fontos kérdés egy vagy két képviselőnő vagy képviselő úr szavazatán múlik majd.

„Rájuk bízhatják a jövőjüket a nyíregyháziak”

– Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy milyen karaktereket, jellemeket küldünk oda a magyar parlamentbe. Olyanokat-e, akik azt gondolják, hogy nekik Magyarország az első vagy Magyarország a legfontosabb, hogy nekik Nyíregyháza a szívügyük, az itt élő embereket akarják megvédeni, vagy olyanokat, akik nem nemzetközi parancsokat akarnak végrehajtani. Nem akarok zsákbamacskát árulni, mindannyian tudjuk, hogy Soros György jelöltjeit akarják bejuttatni a kormányba. Azon dolgozik egy nagy hálózat – Soros György ennek a vezetője és szimbóluma –, hogy végre átvegyék tőlünk Magyarország kormányrúdját, de nemcsak a miénket, Csehország, Lengyelország, Szlovákia ugyanebben a cipőben jár. A közép-európai migrációnak ellenálló országok kormányrúdját át akarják játszani olyan pártoknak, akik egyébként pártfogolják a migrációt, és majd szolgálni fogják az ő pénzügyi érdekeiket is. Erről jobb, ha egyenesen beszélünk. Olyan képviselők kellenek, akik nem ijednek meg nemcsak a saját árnyékuktól, de Soros Györgytől sem. Nem ijednek meg Brüsszeltől sem, és nekik fontosabb Nyíregyháza, mint Brüsszel és fontosabb egy nyíregyházi ember, mint Soros György pénzügyi spekuláns. Ehhez azért karakter kell, ehhez bátor emberek kellenek. Én olyan jelölteket próbáltam a figyelmébe ajánlani a nyíregyháziaknak, Szabó Tünde személyében is és Vinnai Győző személyében is, akik nemcsak okosak, fölkészültek, hanem bátor emberek is, és azt gondolom, a nyíregyháziak rájuk bízhatják a jövőjüket.

– Miniszterelnök úr, köszönjük a beszélgetést.

Tarczy Gyula