Az „utolsó magyar parasztfestő”, ahogy magát nevezte, Kunszentmiklóson látta meg a napvilágot 1914. november 16-án. Iskoláit szülővárosában végezte, majd 1933-1938 között a Budapesti Képzőművészeti Főiskola növendéke, ahol Rudnay Gyula és Szőnyi István irányítása mellett képezte magát.
A főiskola elvégzése után, hogy megélhetését biztosítsa, rajztanári állást vállalt. Tanított Debrecenben, Szentendrén, Miskolcon, Újvidéken és Nyíregyházán is.
Első találkozása Nyíregyházával 1936-ban történt, amikor szeretett tanárával, Rudnay Gyulával a Sóstói nyári művésztelepre látogatott. Így a város nem volt ismeretlen számára, amikor 1943-ban a korabeli kultúrpolitika a Nyíregyházi Tanítóképzőbe helyezte. Szeretett tanítani és minden erejével igyekezett támogatni a tehetséggel megáldott fiatalokat. Jelentős szerepet vállalt az 1946-ban megalakult Bessenyei György Képzőművészeti Népfőiskola munkájában, amely olyan tehetségeket indított el a művészé válás útján, mint: Berecz András, Dániel Reinhold, Huszár István, Cs. Nagy András, Óvári László, Pál Gyula, Soltész Albert, Váci András festőművészek, és Nagy Sándor szobrászművész.
A Nyíregyházán töltött mintegy másfél évtized életének és munkásságának egyik legjelentősebb korszaka. Ő maga így nyilatkozott az itt töltött időszakról: „Nyíregyházán életem legkedvesebb éveit töltöttem. Ezt a 14 esztendőt festészetemből sem lehet kitörölni. Motorkerékpárral bebarangoltam az egész megyét. Sokat festettem és sok élményt raktároztam el akkor... Rádöbbentem, hogy az itt élő feketeruhás emberek, mint szülőföldem kunjai, vonzották ecsetemet... Festészetem jelentős korszakának tartom ezt az időt. Őszintén mondhatom, hogy otthon éreztem magamat.”
Művészete szűkszavú, komor, nem spekulatív, ám korszerű. Képeinek témáit az alföldi táj, és az egyszerű, mindennapi emberek életéből merítette. „Piktúrám nem nagyon kedvelt” – írta önmagáról. – „Mert nem hízeleg senkinek, csak az igazat festem.”
1957-től haláláig Kiskunhalason élt és dolgozott. Életműve ott teljesedett ki, melynek eredményeképpen 1980-ban Munkácsy-díjjal tüntették ki.
Diószegi Balázs 1999 február 1-jén hunyt el Kiskunhalason. Kunszentmiklóson temették el.

                                                                                    Madár Ximena
                                                                                 művészettörténész
                                                                               Jósa András Múzeum