Műszaki rajzoló, majd h. műszaki tiszt volt. 1942-ben a városháza sarkán egy vaskereskedést nyitott. 1945-ben a népbíróság koholt vádak alapján elítélte. 1968-ban a Szabolcs-Szatmár megyei tanácsi Tervező Irodából ment nyugdíjba. 1986. április 22-én hunyt el. Ez élete dióhéjban, amelyet a városa iránti elköteleződése, szeretete hatalmas tartalommal telített.

Nagy szerepet vállalt az örökváltság 100. évfordulója alkalmából, 1924-ben rendezett városi ünnepségsorozat megszervezésében és lebonyolításában. A tervei alapján készítették el Sóstógyógyfürdőn a székely kaput 1927-ben. A Hunek-féle monográfiába Nyíregyháza népe címmel tanulmányt írt, míg a Vármegyei Szociográfiák sorozat 1939-ben megjelent kötetének pedig már ő a szerkesztője és több kiváló tanulmány szerzője. A Nyírvidék több cikkét, versét és tárcáját közölte. Nevéhez fűződik a város több emléktábla feliratának megfogalmazása, de a Jósaváros névadójában is őt tisztelhetjük. Megtervezte a Hármas-dombon 1956-ban felállított munkásmozgalmi emlékmű építészeti részét.

[REKLAM]

Tíz évvel ezelőtt, Dienes születésének 100. évfordulója alkalmából egy emlékkötet jelent meg Dienes István „a honfelügyelő” címmel. A szerkesztő, Erdélyi Tamás arra vállalkozott, hogy nagybátyja szerteágazó munkásságát bemutassa. A kötetben az egyik visszaemlékező találóan fogalmazta meg róla: „Vannak egyéniségek, akiket nem lehet beskatulyázni a hagyományos kategóriákba. Költő, író, grafikus, kultúrtörténész, polihisztor – egyik sem fedi pontosan tevékenységét”. Ugyanebből az alkalomból Tóth Sándor szobrászművész bronzba álmodta Dienes István arcképét, hogy az örök időkre bevésődjék az emberek emlékezetébe. A domborművet (képünkön) Dienes egykori munkahelyén, a városháza belső udvarának falán leplezték le.

Ilyés Gábor helytörténész