Édesapja Károlyi Sándor, Szatmár vármegye főispánja, Rákóczi generálisa, aki a család számára elnyerte a grófi címet. Édesanyja szalai gróf Barkóczy Krisztina. Tanulmányait Nagyszombatban kezdte, majd Nagykárolyban fejezte be, ahol bölcseletet tanult. 1721-ben nevezték ki Szatmár vármegye főispánjává. Több hadjáratban részt vett mint lovassági tábornok, később főparancsnok. 1745-ben valóságos belső titkos tanácsos, majd a Hétszemélyes Tábla közbírája lett. Bőkezűen támogatta a korabeli tudományt és művészetet. Maga is írogatott, s több vallásos tárgyú művet fordított magyarra. Nagykárolyban könyvnyomdát és gyógyszertárat is alapított.

1748-ban megvásárolta az ecsedi uradalmat, ezzel Nyíregyháza területének osztatlan fele is a tulajdonába került, míg a másik felét Palocsayné Petheő Rozália birtokolta. Ez az az időszak, amikor a település „annyira elpusztult, hogy csak a szél fújdogolná a helyet”. 1752-ben a Károlyi-részen 31 gazdát, egy görög katolikus papot, egy tanítót és egy egyházfit írtak össze. Mégis bízott abban a jövendölésben, hogy a nagy határhoz képest gyéren lakott faluból „igen jó hely támadhat Isten kegyelméből”. Ennek reményében adta ki Nagykárolyban 1753. május 16-án a telepítési pátenst, amelyben az ide költözők kedvezményeit rögzítette. Károlyi legnagyobb érdeme várostörténeti szempontból, hogy e pátens nyomán Nyíregyháza hamarosan benépesült.

Nyíregyháza betelepítője 1758. augusztus 14-én hunyt el Nagykárolyban. A család várkastélyának kápolnájából 1759. július 17-én temették el a kaplonyi családi kriptába, ahol a szarkofágja ma is látható.
A város képviselő-testülete 1900-ban egy teret nevezett el róla. A vasúthoz vezető út déli oldalán kialakított tér (korábban salétromszérű volt a helyén) 1950-ig viselte Károlyi nevét, ma pedig Benczúr a névadója. 2001 óta szobra is látható városunkban. A képünkön látható festménye a városháza épületében található.

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész