A „TK” története 142 elsőéves hallgatóval és tizenhat tanárral kezdődött. Az oktatás úgynevezett „kombinált” képzés keretében folyt, vagyis az első két év alatt nappali tagozaton az első szakot (magyar, matematika, biológia) és pedagógiát, valamint marxizmust tanultak, majd a következő két évben a második szakot levelező tagozaton végezték a hallgatók. Ez a képzési forma 1968-ra véglegesen átadta helyét a kétszakos, négyéves tanárképzésnek. 1970-ben megtörtént a tanító- és tanárképzés intézményének fúziója, 1971-ben pedig óvónőképzéssel bővült a képzési kínálat.
1962-től a főiskola épülete a Vasvári P. u. 16. sz. alatt volt, a kollégium pedig a Sóstói út 2/A sz. alatt. A jelenlegi helyen 1965-ben kezdték meg az építkezést és az 1971/72-es tanévben már minden tanszék az új épületben kezdte el a munkát. Az intézmény 1972. október 6-án felvette Bessenyei György nevét, amelyet büszkén viselt egészen a 2000. január elsején életbe lépő integrációig.

A névadó képünkön látható szobrát Róna József szobrászművész készítette 1928-ban. Eredetileg a bécsi Collegium Hungaricum történeti intézetét díszítette. Mikor a magyar kormány a bécsi épületet eladta, a szobor a Petőfi Múzeumba került. Onnan Margócsy József közbenjárására 1962-ben a Pedagógiai Főiskola Vasvári Pál utcai épületébe szállították. A fehér márványszobor jelenleg a Nyíregyházi Egyetem A épületének aulájában található, amely 2003 októbere óta a testőríró nevét viseli.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)