Ha a lottón így lenne ötösöm, mint ahogy a téli nyár-kívánságom bejött, talán a júniustól szeptember közepéig tartó időszakot valamelyik Skandináv országban töltöttem volna, olyan embernek való 23–25 fokban. Mert kell a D-vitamin, szükséges a meleg, és felemelő az, ha esténként jó társaságban, fröccs mellett kémlelni lehet a csillagokat, de azért ez mégiscsak sok(k) volt!

Hőségriadók kora

Az első hőségriadót még elfogadtam, de még talán a harmadikat is. Hiszen mikor kússzon a hőmérő higanyszála 35 fölé, ha nem nyáron. A negyediknél már mindenki nehezen vette a levegőt, és többször meggondolta, kilépjen-e egyáltalán a viszonylag elfogadható hőmérsékletűre hűtött lakásából. Mint a katonák, vágtam a centit, néztem az előrejelzéseket és számolgattam, mennyit kell még kibírni. Augusztusban jött egy kis enyhülés, végre levegőhöz jutottunk, és nem jelentett fizikai megterhelést az, ha délben valamiért az utcán végig kellett menni. Élveztem a klasszikus értelemben vett nyarat és ablakot nyitottam esténként, mert már nem ömlött be rajta a 40 fok.

A meteorológiai jövendölések egy ideig semmi jelét nem mutatták annak, hogy a nyár utolsó részében még egy hőhullám teszi próbára az embereket, de augusztus közepén ismét befűtöttek. Mintha a Nap ezen a nyáron még utoljára meg akarta volna mutatni, hogy ő van, létezik és olyan forróságot csinál, amilyet akar. A nyolcadik hónap közepén idén ötödjére hőségriadót rendelt el az országos tisztifőorvos. Ismét forróság, világvége-hangulat, amikor már gyakorlatilag hűtőláncban közlekedtem, mint a gyorsfagyasztott zöldségek.

A légkondis lakásból beültem a lehűtött kocsiba, onnan be a klimatizált munkahelyre. A köztes időben pedig szedtem a lábamat, amennyire lehetett, hogy minél kevesebb időt töltsek a már elviselhetetlen melegben. Nyár végén mérleget vontam: leszámítva a túlhűtöttség miatt kapott hörgőgyulladást, a szerencsésebbek közé soroltam magam. Mert hogyan vészelték át a többszöri kánikulát azok, akik a szabadban dolgoztak, akiknél nincs hűtőberendezés, és még a szellőztetés sem oldotta meg a problémájukat? Továbbgondolni ezt már nem volt értelme, hiszen közeledett a szeptember, az iskolakezdés, és minden készen állt arra, hogy megkezdődjön a 2015/16-os tanév.

...de nincs vége

A hivatalos szervek ekkor ismét, hatodjára is riadót fújtak! A szívem szakadt meg a gyerekekért, akik a meleg, levegőtlen tantermekbe igyekeztek, kicsit sem könnyű anyagból készül formaruháikban, hátukon a plusz hőt adó, nehéz iskolatáskával. Szeptember elején igen furcsa volt a kánikula, amiről azt gondoltam, a természet tréfája. Slusszpoénnal zárja a szezont, mert annyit panaszkodtunk a nyáron. De nem, a mulatság folytatódott, már-már morbid humorba ment át, amikor Szent Mihály havának közepén az országban több helyen megdőlt a melegrekord.

Szeptember 17-én délután Nyíregyházán 33 fokot mutatott az egyik belvárosi hőmérő (Szegeden ebben az időpontban 36,4-et), este pedig kint hagytam a mosott ruhát a teraszon, mert háromnegyed kilenckor még mindig 26,8-on állt a kijelző. Nem tudom, mire készüljek, az előrejelzések szerint hétvégétől lehűlés várható. A biztonság kedvéért azonban még nem teszem el a szandálokat, a rövidnadrágokat és a pántos ruhákat, mert lehet, hogy még a szüret idején szükség lesz rájuk!

Mikita Eszter