Az új fõgimnázium ügye a városban „általános érdeklõdést keltett”, de nem mindenki tetszését nyerte el. A következõ év tavaszán a közgyûlés többsége nemmel szavazott a vallási és tanulmányi alap azon kérésére, hogy a város biztosítson építési telket és önköltségi áron téglát a felállítandó új katolikus gimnázium javára. E kedvezõtlen döntés ellenére a vallás- és közoktatásügyi miniszter mégis elrendelte az iskola megnyitását, amely az új épület elkészültéig a római katolikus egyház tulajdonában lévõ épületek egyikében nyert elhelyezést. A beiratkozások viszont igazolták az új gimnázium alapítását, hiszen akár egy párhuzamos osztályra is lett volna igény, de a kultuszminiszter csak 65 tanuló felvételét engedélyezte.
Az elsõ tanévnyitót 1921. szeptember 4-én tartották meg a római katolikus egyház elemi iskolai épületében. Énekes János kanonok, iskolaszéki elnök, aki szintén sokat tett az iskola létrejöttéért, ünnepi beszédében örömét fejezte ki, hogy az új gimnázium megnyitása ellenére az Evangélikus Fõgimnázium létszáma sem csappant meg és a polgári iskolába is jutott bõségesen tanuló. A Dunántúlról érkezõ dr. Néveri Jánost bízták meg az igazgatói teendõk ellátásával. Tanévnyitó beszédében kifejezte, hogy „vissza kell vezetnünk a nemzetet a kereszthez, a jövõt, az ifjúságot, a nemzet palántáit, jó talajba, a valláserkölcsi alapra helyezett nevelõiskola talajába kell ültetnünk”. Moravszky Ferenc, az Evangélikus Fõgimnázium igazgatója „testvéri együttérzésérõl” biztosította az új iskolát, amelyet Miklóssy István, hajdúdorogi püspök is köszöntött.

(Szerzõ: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)