Az írás arra a korábbi felvetésre ad választ és megoldási javaslatot, amely azt szorgalmazza, hogy közös erõvel alkossanak egy „kitûnõ vidéki lapot”. A szerkesztõ szerint a lap létrehozását meg kell elõznie egy olyan társaság alapításának, amelynek célja „a szép-mûvészetek gyakorlása által a kedélyeket nemesíteni, a romlástól megvédeni, szóval mûvelõdni”. A társadalmat kell tehát elõbb felemelni, hogy befogadóbb legyen a kultúra iránt, majd ezt követheti egy olyan mûvelõdési kör létrehozása, amelynek férfi és nõ egyaránt tagja lehet.

E gondolat feltûnésével szinte párhuzamosan bontakozott ki a városban Bessenyei György emlékének az ápolása. Nyíregyháza szeretett volna felmutatni egy olyan személyt, akire a mûvelõdés szempontjából büszkén tekinthet. Ezt az alakot találta meg a magyar felvilágosodás elsõ korszakának vezéralakjában, a berceli születésû Bessenyeiben. Az evangélikus fõgimnázium 1876-ban alapított önképzõköre az 1888/89-es tanévben, Porubszky Pál elnöklete alatt döntött úgy, hogy a testõríró nevét tûzi zászlajára, miközben a fõvárosban tanuló Szabolcs vármegyei egyetemisták is elkötelezték magukat Bessenyei örökségének ápolásában. Kovács István törvényszéki bíró javaslatára pedig 1889-ben szoborállítási akció is indult, amely majd tíz évvel késõbb ért révbe.

Így amikor Feilitzsch Berthold fõispán 1897-ben felkarolta az alapítás gondolatát, akkorra már eldöntetett, hogy a kör Bessenyei nevét fogja viselni. E szellemben tartották meg „rendkívül élénk érdeklõdés mellett, vidéki intelligenciánknak is nagyon örvendetes tekintélyes részvételével” az alakuló közgyûlést 1898. január 24-én a vármegyeháza nagytermében. A kör megválasztotta elsõ tisztségviselõit, akik a névadó szellemében hozzáláttak a megye és a város mûvelõdési életének felvirágoztatásához.

(Szerzõ: Ilyés Gábor helytörténész)