Kálid Artúr, a közkedvelt színművész volt Kováts Dénes Többszemközt műsor-sorozatának vendége a Bencs Villában február 11-én.

Megyénkbeli gyökerekkel rendelkezik, a fővárosban él, mostanában a Tengeren című előadásban láthatják Nyíregyházán a Móricz Zsigmond Színházban. Egyaránt otthonosan mozog a színpadon, a filmben és szinkronszínészként is.

– fogalmazott bevezetőjében Kálid Artúrról a házigazda.

Az est első részében a szabadúszás és a társulathoz tartozás kérdéskörét járta körbe a beszélgetés, majd a „Milyen érzés az ördög bőrébe bújni?” kérdéssel vette kezdetét a Tengeren című előadás megidézése. Erről kiderült: nemcsak a közönség kedveli, de az alkotó gárda is teljesen hatása alá került, igazi szerep- és darabálom volt mindannyiuk számára.  

Ezt követően a hányatott gyermekkor volt a téma, hiszen Kálid Artúr zömmel gyermekotthonokban nevelkedett Nyíregyházán és Berkeszen. Erről az időszakról úgy nyilatkozott: talán a kelleténél jobban is szerették nevelői, számára ezért nem volt oly tragikus életének ez a korszaka, mint egyes sorstársainak. A kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban rengeteg segítséget kapott a pedagógusoktól, szavalóversenyek sorát nyerte, s innen jutott el a Ki Mit Tud-ra, ahol országos ismertségre tett szert. Az egyik ott előadott verset (Dsida Jenő: Itt feledtek) a Villa közönségének is nagy átéléssel szavalta el.

Kiderült az is: tudatosan készült a színészi pályára, a színművészeti elvégzése után a csodált Vígszínházban töltött el néhány évet, és nagyon szép emlékeket őriz a Bárka Színházban megélt pályaszakaszáról is. Feleségével, Murányi Tündével a pályájuk elejéhez kötődő Trisztán és Izolda előadás során szerettek egymásba, most, kétgyermekes házaspárként ismét együtt játszanak a Meghallgatás című darabban. Egyik kedvenc helyszíne a kikapcsolódhoz pesti házuk kertje.

Az est során szó volt még szerepekről, színész-létről és szinkronizálásról is. Természetesen elmesélte találkozását az általa legtöbbet szinkronizált kollégával, „angol hangjával” Will Smith-szel is.

Az élménydús est végén nem véletlenül zúgott a vastaps…

Kováts Dénes