A fél város Barzó tégláiból épült, most megemlékezenek róla!

2024. május 30-án a Barzó emlékműnél koszorúzást és megemlékezést tartanak.

Időpont: 09.30

Az emlékműnél való megemlékezés apropója, hogy Barzó Mihály nyíregyházi epitőmester 115 éve ezen a napon hunyt el, és Jósavárosban felújították az emlékművét. 

HÁTTÉR:

A téglagyárról a legtöbb nyíregyházinak Barzó Mihály neve jut eszébe. Nem véletlenül, hiszen sok köz- és magánépületbe került beépítésre a „BM”-monogrammal ellátott tégla, a Buj­toson létesített téglagyár kiváló terméke.

Barzó vállalkozótársával, Voj­to­vits Bertalannal alapította a gyárat (képünkön) 1886-ban. Két évvel később új körkemencét is építettek a mintegy 23 holdnyi területen, ahol volt még 10 darab szárítószín, 6 darab különböző célra szolgáló épület, kutak, sártörő és vízhúzó gépek. Az építkezési tégla mellett gyártottak elsősorban kútépítéshez ajánlott vastéglát, utak burkolásához négy- és hatszögletű flaszter téglát, valamint homorú és lapos cserepet is. A Bo­rovszky-féle vármegyei monográfia készítése idején, 1900-ban 70–80 munkást foglalkoztattak, akik között 20–25 volt a nő.

E gyárból kikerült téglák felhasználásával épült a megyeháza, az Evangélikus Főgimnázium Gimnázium közi szárnya, a görögkatolikus templom (Barzó és Vojtovits saját tervezése), az Erzsébet közkórház, a törvényszék, a rendőrségi palota, a pénzügyigazgatóság, a ma Kölcsey Gimnázium épülete (Bar­zó tervei alapján eredetileg bérháznak épült 1901-ben), a Luther-ház, az angolkisasszonyok Széchenyi utcai épü­letei és számtalan magánház. Barzó 1909-ben bekövetkezett halála után özvegye, Kelemen Anna és mérnök fia, István üzemeltette tovább a gyárat, amit egy időben a város is kibérelt. 1943-ra elfogyott a téglának alkalmas nyersanyag, így a város lebontatta a gyárat, amelynek helyén, az Agyag utcától délre később egy üzemanyagtöltő állomás létesült.

A Bujtoson volt még egy másik téglagyár is, amelyet Király Sándor és fia létesítettek nem sokkal Barzóék után, 1889-ben. Ugyanitt 1910-ben ifj. Király Sándor bővíteni szerette volna telephelyét, de ezt a város már nem engedélyezte. Később el is adta a gyárat, éppen a városnak. Egy idő után azonban elfogyott az alapanyag, a város lebontatta a gyárat, a gépeit pedig elárusította. Így a legtovább a Barzó-féle gyár látta el a várost téglával.