„A mult, ahogy füst-vetve összeomlott,/úgy lökte őket, mint lőpor az ólmot:/előre! és ők vállalták e sorsot –/Mondd hát velem, hogy dicsőség reájuk!” Illyés Gyula verse (A reformáció genfi emlékműve előtt) felidézi a hitük miatt gályarabságra vetett magyar prédikátorok sorsát. A vers egyben a diktatúráknak, nagyhatalmaknak ellenálló magyar mentalitásnak is emléket állít.

A reformáció emléknapján, október 31-én Magyarországon s a határon túli területeken, az egységes Magyar Református Egyház és a a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház gyülekezeteiben egyaránt megemlékeznek erről a napról.

Luther Márton (Martin Luther) a szász választófejedelemség bibliamagyarázó professzora, német ágostonrendi szerzetes 1517. október 31-én függesztette ki a wittenbergi vártemplom kapujára 95 pontba foglalt téziseit, amelyeket a katolikus egyház megreformálása érdekében tett közzé. Luther téziseiben elutasította a búcsúcédulák árusítását, elítélte a búcsú gyakorlatát, illetve a búcsúval való visszaéléseket, bírálta a bűnök pénzzel való megváltását. Luthert a pápa kiátkozta és kiközösítette. Ezt követően Luther III. (Bölcs) Frigyes szász választófejedelem védelme alatt élt Wartburgban, ahol 1522-ben lefordította németre az Újszövetséget. Nézetei hosszas harcok árán utat törtek és az általa vezetett új irányzat lett az evangélikus, míg a nála is radikálisabb, Kálvin János (Jean Calvin), genfi reformátor vezette irányzat a református vallás alapja. A történelemi protestáns felekezetek a reformáció emléknapján emlékeznek meg az ellenreformáció áldozatairól, köztük a gályarabnak eladott prédikátorokról.

A Kárpát-medence lakossága között eleinte Luther tanai domináltak, de hamar ismertté váltak Zwingli és Kálvin nézetei is. Elsősorban a magyar köznemesség tért át hamar a kálvinista (református) hitre. Az 1560-as években végül a német és a svájci reformáció hívei a három részre szakadt ország valamennyi részén két külön egyházzá alakultak, és a 16. század második felére már a magyarság túlnyomó része kálvinista lett. A szászok és a szlovákok megmaradtak a lutheránus vallás mellett. A magyarok közül csak a nyugat-dunántúli magyarok maradtak többségükben lutheránusok.

A 16. század utolsó évtizedeiben a legfőbb, országos tisztségeket protestáns főurak viselték. Még a katolikus főpapok közül is többen csatlakoztak a reformáció egyházaihoz.

A török hódoltság alatt álló területeken a török basák nem szóltak bele a keresztények vallási ügyeibe, a lakosság szabadon választhatta meg a vallását. Ez a reformáció gyors térhódítását eredményezte. A magyar kálvinista egyház éppen a török hódoltság alatt álló Debrecenben született meg, amelyet a református magyarok egyik központjaként „kálvinista Róma” néven is emlegettek. A debreceni zsinaton (1567) a Tiszántúl 17 egyházmegyéje ugyancsak a kálvinizmushoz csatlakozott. A török uralom alatti tolnai és baranyai területek a hercegszöllősi zsinaton (1576) döntöttek így.

János Zsigmond erdélyi fejedelem szintén a reformáció hívévé vált, és a kálvinizmus Erdélyben egyenesen az államvallás rangjára emelkedett.

A magyar reformációt Dévai Bíró Mátyás munkássága indította el. Az ország három részre szakadása után a reformáció kimagasló vezetői a török hódoltság területén Méliusz Juhász Péter, Erdélyben a magyarok között Heltai Gáspár, a szászok között Johannes Honterus, a királyi Magyarország területén pedig Károli Gáspár voltak.

Magyar prédikátorok gályarabság

Több mint hétszáz protestáns lelkészt és tanítót idéztek a Pozsonyban felállított különbíróság elé 1674. március 5-én. A történelmi előzmények közé tartozik, hogy 1664-ben  Zrínyi Miklósnak sikerült Szentgotthárdnál jelentős csapást mérnie az oszmán hadakra. A békekötés azonban már a császár feladata volt. I. Lipót azonban rendkívül kedvezőtlen feltételeket fogadott el, így nem véletlen, hogy az esemény „szégyenteljes vasvári békeként” került be a köztudatba. A magyarok közt óriási volt a felháborodás, hiszen magyar katonák vérével szabadítottakfel jelentős területeket, amit aztán a Habsburg császár egy tollvonással visszaszolgáltatotta török szultánnak. A nemesek zúgolódtak, összeesküvéseket szerveztek, már külföldi követekkel is tárgyaltak, hogy eltávolítsák Lipótot a magyar trónról. A Habsburgok jól bevált módszerükhöz nyúltak, igyekeztek összeugrasztani a magyarokat, s bűnbakokat keresni, akik az ország állapotáért felelőssé tehetők. Ők voltak a protestánsok.

A vád ellenük vallásgyalázás, összeesküvésben való részvétel és árulás volt. A vádlók nem voltak hajlandók elismerni a nyilvánvalót, vagyis, hogy az elítéltek egyetlen bűne a felekezetük volt. A vádlottak egyike sem volt hajlandó bűnösnek vallani magát, így nem sokkal a pozsonyi ítélet után közülük került ki az a 42 lelkész, akiket a kor egyik legszörnyűbb büntetésével sújtottak és gályarabságra ítéltek

Többen már ebben az időszakban életüket vesztették. Végül összeszedték azokat, akiket a fogság sem tört meg. Így indítottak el 42 főt Nápolyba, hogy ott gályarabként eladják őket.

Sorsuk azonban nagy visszhangot keltett Európa protestáns országaiban. Gyűjtés indult kiszabadításuk érdekében, majd végül Hollandia kifizette értük a váltságdíjat. 1676 február 11-én Michael de Ruyter, holland tengernagy érkezett hajójával a megmentésükre.

A reformáció ma

Napjainkban a történelmi egyházak között – a katolikus egyház után – számarányában a második helyet foglalja el. Magyarországon az 1200 gyülekezet négy egyházkerületben, illetve 27 egyházmegyében él, és a lakosság körülbelül 16 százalékát teszik ki a reformátusok. A gyülekezet szervezeti felépítésében a zsinat-presbiteri elv érvényesül. Az egyházkerületek élén püspökök állnak világi elnöktársaikkal, a főgondnokokkal. Az egyházkerületi szinthez hasonlóan, az egyházmegyék élén az esperes és az egyházmegyei főgondnok áll, míg a gyülekezetek elnöksége a lelkipásztor és a gondnok.

A debreceni Nagytemplomban 2009. május 22-én ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el az Alkotmányozó Zsinat a Magyar Református Egyház alkotmányát. A döntéssel a Kárpát-medencei magyar református részegyházak alkotmányjogi egységét mondták ki.

Az alkotmányt a hazai református egyházkerületek, az erdélyi, a királyhágómelléki, délvidéki és kárpátaljai magyar református részegyházak képviselői látták el kézjegyükkel. Az ülésén csatlakozott továbbá az Amerikai Magyar Református Egyház is. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház ugyan nem írta alá az alkotmányt, de képviselői jelen voltak és kinyilvánították együttműködési szándékukat.

A magyarországi kálvinista egyház története során felbecsülhetetlen nyelvi és kulturális értékeket adott a nemzet közösségének: a anyanyelv nyelv fennmaradása, megtartása szempontjából felbecsülhetetlen értéket jelent Károli Gáspár szépirodalmi szintű magyar Biblia-fordítása. Az írásbeliség és az olvasni tudás terjedése szempontjából hatalmas jelentősége volt a magyar nyelvű istentiszteletek és bibliák terjedésének.

Balassi Bálinttól Ady Endréig irodalmunk nagyjaira közvetlenül is hatott a magyar református zsoltárok nyelvet megtartó és folyamatosan megújító, szép nyelvezete.

hirado.hu