Peller Károly neve nem ismeretlen a megyében, hiszen egyrészt népszerű operettszínész, másrészt több gyermek- és felnőttelőadás rendezője. Õ állította színpadra például a Misi Mókust és a Pinokkiót, a fabábu-kisfiú meséje nyíregyházi unokáim nagy-nagy kedvence lett.

Bár a színművészekre egy-egy évad után ráfér(ne) a pihenés, a jelek szerint nincs megállás. Legalábbis nem sok, mint kiderült legutóbbi riportalanyom, Gubik Petra, vagy most Peller Károly esetében. Utóbbi a Gül baba operettel, szereplőként és rendezőként érkezik a Rózsakert Szabadtéri Színpadra július tizenharmadikán.

– Színészként, énekesként régóta ismerünk, de egy ideje mintha megszaporodott volna rendezéseid száma is. Rákaptál az ízére?

– Azt szoktam mondani, hogy én már nagyon sokat álltam elöl, középen. A fiatalkoromnak megfelelő zenés színházi szerepeket már eljátszottam, miként a jelenlegi koromnak megfelelők nagy részét is. Nyilvánvalóan vár még rám sokféle, de újabban jobban érdekel a színházcsinálás, mint csupán a saját szerepemre koncentrálni. Rendezőként többfelé kell figyelni és összpontosítani, ezért sokkal jobban leköti az agyamat. Mindemellett egy-egy rendezés által jóval többet el tudok mondani a világról, illetve arról, amit gondolok róla, mint színész-énekesként, ezért is érdekel. Az sem mellékes, hogy szeretek színházat csinálni, és nagyon jó dolog együtt dolgozni olyan tehetséges emberekkel, akikkel eddig lehetőségem és szerencsém volt.

– Különféle műfajukban rendezel, a Misi Mókust például több helyen is. Július tizenharmadikán a Gül baba operettel érkezel Nyíregyházára, stílszerűen a Rózsakertbe. Kettős minőségben, hiszen amellett, hogy megrendezted, Ali basaként színpadra is lépsz. Miért pont Ali szerepét osztottad magadra?

– Nem osztottam, én ugyanis soha nem teszem bele magam a saját rendezéseimbe. Nagyon sokat játsszuk, hiszen a Déryné programba is beválasztották, így fellépést fellépés követ. Korábbi egyeztetési probléma miatt voltam kénytelen átvenni Ali basa szerepét, mert nem tudtuk másképp megoldani, minthogy én, aki ismerem az előadást, beugorjak. Sajnos később is lett még pár ilyen alkalom, így benne ragadtam.

– Miért sajnos? Kívül jobb?

– Egyrészt kifejezetten szeretem nézni ezt a sok tehetséges embert. Másrészt igazából, ha módom lenne, akkor sem osztanám magamra Ali basát. Miközben nagyon szeretem játszani, mert hálás, negatív karakter, de nehéz énekelni a dalait. Az én hangom magas bariton, az Alié pedig igazi tenor szerep, úgyhogy meg kell küzdenem vele, igazi kihívás. Mindezek ellenére egyáltalán nem bánom, hogy a Rózsakert Szabadtéri Színpadon én játszom, mert öröm Nyíregyházán föllépni, kicsit már második otthonom a város.

– Hogyan jött létre ez a produkció?

– Van egy primadonna kolléganőm, Mádi Piroska, aki néhány éve úgy érezte, hogy õ is átáll a másik oldalra, csak producerként. Tulajdonképpen egy magánszínházat működtet. Egyszer felhívott, hogy pályázni fog, szeretné a Gül baba operettet létrehozni, és arra gondolt, hogy én rendezzem meg. Nagyjából képben vagyok az operettekkel, így tudom, a Gül baba nem a leggyakrabban játszott darab.

Azt feleltem Piroskának, hogy utánanézek. Ez egy igazi, régi mû, a magyar operett történetének elsõ tíz évében szerezte Huszka Jenő, akinek ez volt a harmadik operettje, nagy siker lett. Eléggé veretes a szövege, klasszikus a zenéje, s először azon gondolkodtam, vajon hogyan fogjuk tudni úgy megcsinálni, hogy a mai ember számára is befogadható legyen. Ahogy elkezdtem egyre többet foglalkozni vele, mind többet olvasni, s hallgatni a zenét, egyre jobban megszerettem, és megláttam benne a lehetőséget. Úgy hiszem, sikerült egy nagyon intenzív, a mai korra modernizált szövegkönyvet írni belőle, a fiatalokat is érdeklő, pörgős előadást színpadra állítani. Minden Huszka-dal elhangzik a darabban, ha egyesek kicsit meghúzva is, és nyilván nincsenek benne nagy kórusok. Kétszer ötven perces darabot tudtunk alkotni belőle, szerintem a ma embere számára befogadható módon, klasszikus nagyzenekari hangzással. A jelmezekre találtunk egy olyan világot, ami megidézi azt a kort, de mai is, szerintem igazán látványos.

– A beharangozóban szerepel: „A legendák, mítoszok, mesék néha sokkal fontosabbak, mint maga a valóság”. Ez érvényes Gül baba történetére is?

– Igen. Egyrészt, mert a török-magyar viszonyról szól, melyben mindenki a saját vallása szerint gondolkodik az életről. Másrészt, mert Gül babának különleges kapcsolata van a rózsákkal, és egyszer csak szembeszáll a saját hitével azért, hogy a lánya boldogságát tudja biztosítani. Igazából ez egy nagyon szép áldozattörténet, romantikával, szerelemmel, drámával. Mindemellett három kultúra (magyar, cigány, török) találkozásáról szól, ami a zenében is megjelenik.

– Kinek és miért ajánlod, hogy nézzék meg a Gül babát?

– Azoknak mindenképpen, akik szeretik az operettet, akik pedig nem szeretik, azoknak azért ajánlom, hogy tegyenek egy kísérletet, mert szerintem ettől az előadástól meg fogják szeretni az operett műfajt. Csodálatos fiatal művészeket láthatnak-hallhatnak a színpadon, akikkel együtt tudnak menni ezen az úton. Maga a történet is nagyon szép, így aki szereti a romantikát, szeret szerelmes lenni, ne hagyja ki!

– Zsúfolt vagy pihentető a nyarad?

– Nagyon zsúfolt. Rendezőként készülök a következő évadra, tehát sok szövegkönyvolvasás, átalakítás vár rám. Szerencsére rengeteg Gül babát játszunk, lesz egy új szerepem a Nem tudok élni nélküled című Apostol musicalben, emellett operett estekkel is járjuk az országot. De természetesen idén is fogok tanítani az Országos Musical & Operett Kurzuson.

– Mikor jut időd a pihenésre?

– Minden hónapra jut egy kis nyaralás. Júniusban Párizsban a barátaimmal, júliusban Horvátországba megyünk úszkálni, augusztusban pedig színházas pihenés vár rám, Londonba megyek előadást nézni.

(Szerző: Kováts Dénes)