A hölgy a hajón... Nyíregyházáról

 Szinte hihetetlen, de tizenöt év telt el azóta, hogy elõször megmutathatta kvalitásait a Móricz Zsigmond Színház közönsége elõtt. Fantasztikusan indult itteni pályafutása, hiszen mindjárt egy felejthetetlen elõadásban debütált, a Vérnászban, amit Forgács Péter rendezett. García Lorca darabja gyönyörû, s az is kedvezõ volt, hogy jóllehet a társulatot nem ismerte korábban, a rendezõvel már dolgoztak együtt a Színház- és Filmmûvészeti Fõiskolán, amelynek azonos idõszakban voltak a növendékei. Három madár, Hát akkor itt fogunk élni, Hajszál híján, Antigoné...
Jöttek a jobbnál jobb ópuszok, nem eggyel a Pécsi Országos Színházi Találkozóra is eljutottak, ahol 2003-ban a Legjobb 30 év alatti színésznõnek választották.

MÁS A MÁSA

– Mindegyik szerepemmel nagyon megdolgoztam, talán emiatt sem tudok igazán kiemelni közülük egyet-egyet – nyilatkozta lapunknak.
– Valamilyen módon mindegyik karakter kicsit olyan, amilyenek mi vagyunk, vagyis nem tudjuk igazán önmagunkat megkerülni. Különösen a „kortárs” rendezõkkel jön létre köztünk az együttgondolkodás, velük azonos igazán az ízlésünk.
– Nagyon szívesen dolgozok együtt például Forgács Péteren kívül Koltai M. Gáborral, Hargitai Ivánnal, Novák Eszterrel... Sorolhatnám még, félek, valakit kihagyok!
Jóllehet szeret Nyíregyházán élni, s erõsen kötõdik családjához, olykor hiányzik neki a pesti színházi élet sokszínûsége. Jó lenne ottani produkciókat megnézni, ahogyan annak is örülne, ha a fõvárosi kollégák az övéket láthatnák. Fantasztikus lehetõségnek tartja a VIDOR Fesztivált. Ilyenkor megnézi a párjával, Tóth Zolkával, amelyik elõadást csak lehet, ahogyan a POSzT-on is mindig ottmarad még kicsit szakmailag feltöltõdni. Az idei évad örömteli eseménye volt számára, hogy egy új rendezõvel, Szabó K. Istvánnal ismerkedhetett meg a Sirály létrehozásakor. Ez nem Csehov mûve, hanem abból kiindulva Akunyin gondolkozott el azon, hogyan lehetne folytatni a világhírû színmûvet. Kinek a kezében dördült el a pisztoly a színfalak mögött a darab végén? Krimibe illõ kérdés, s izgalmas a lehetséges válaszok mentén megszületett darab és elõadás!
– Érdekes, hogy immár harmadszor játszom Mását, különbözõ elõadásokban – folytatta. – Különleges dolog, hogy mindegyik rendezésben másfajta Mása vagyok. Akunyin darabja a lehetõségek tárháza. Itt a „csapókban” más és más gyilkost jelölünk meg, s ennek megfelelõen a szerepünk is változik. Ugyanakkor nagyon szeretek mesét is játszani, hiszen ilyenkor elengedhetem a játékos kedvemet. A Tasnádi Csaba rendezte Vukban erre lehetõségem nyílik. Kardos Tünde dramaturgunk írta színpadra a kis róka történetét, s két mesélõt is szerepeltet; Szabó Mártival mi madarak vagyunk. A március 4-én bemutatandó Castel Felice azért lesz izgalmas számomra, mert ismét egy új rendezõvel, Göttinger Pállal dolgozhatok.

Mint elmondta, szereti az ilyen darabokat, amiben sírás és nevetés egyaránt jelen van. Ragyogó a humora, ugyanakkor torokszorító is nemegyszer.
Egy hosszú hajóút történéseit idézik meg. Magyarországról vándorolnak ki nyolcan 1956 után. Más „oldalon” álltak az elmúlt évek alatt: voltak, akik üldözõk voltak, mások üldözöttek... Õ egy hölgyet alakít benne. S mi tetõzi be majd az évadot Zita számára? Egy ugyancsak új rendezõ, Szente Vajk, aki színre viszi a világsikerû Hello, Dolly! címû komédiát.

(Szerzõ: Sz. Kántor Éva)

(Felső kép: Széles Zita Huként a Vuk című darabban)