Ifjabb Sebestyén Sándor, a neves nyíregyházi szobrászművész fia, nemrég hazautazott Dubajból, hogy részt vegyen azon az ünnepségen, amelyen édesapja, idősebb Sebestyén Sándor életművét is jegyezte a települési értéktár. Ez az esemény lehetőséget teremtett arra, hogy fia rendkívüli élettörténete eljusson hozzánk és később interjú formájában életre keljen. A Dubajban élő sólyomtenyésztőtől megtudhattuk, hogy édesapja posztumusz elismerése mélyen megérintette, valamint azt is, hogy a természet és a ragadozómadarak iránti szenvedély egész életét végigkísérte. Életútja Amerikától, Németországon, Spanyolországon és Walesen át Dubajba vezette, ahol Sheikh Mohammed bin Rashid Al Maktoum, az Egyesült Arab Emírségek miniszterelnökének a privát sólyomtenyészetét irányítja. Inspiráló történetében hangsúlyozza édesapja gyakran hozzá intézett szavait: „Ne felejtsd el, bármi lehet belőled, amit megálmodtál.”

– Édesapád, idősebb Sebestyén Sándor életútja nemrég bekerült a települési értéktárba. Dubajból utaztál haza, hogy részt vegyél az ünnepségen. Hogyan tekintesz az elismerésre és miért volt fontos, hogy személyesen is jelen legyél az eseményen?

– Számomra a családi kötelék mindig is az élet alapját jelentette. Nagyon jelentőségteljes volt számomra, hogy édesapám bekerült az értéktárba, mert úgy érzem, hogy megérdemelte ezt a tiszteletet. Bár ezt az elismerést már posztumusz kapta meg, úgy vélem, hogy élete során is érdemes lett volna ilyen elismerésben részesíteni. Édesapám életműve jelentős hatással volt a megyére, ahol mindig segített és ahol tehetségét elismerték. 14 év elteltével is hiányzik nekünk, és fantasztikus dolog volt, hogy ott lehettünk az ünnepségen húgommal, Judittal.

– Hogyan vezetett az életed, illetve a tanulmányaid a solymászat irányába?

– 8-9 éves voltam, amikor a Krúdy utcáról a Kertvárosba költöztünk, ahol felnőttem. Nyíregyházán egy szoros közösségben nőttem fel, ahol mindenki ismerte egymást. Édesapám révén sok művésszel, zenésszel, doktorral találkozhattam, ami széles látókört adott, de ugyanakkor megismertem a kétkezi munkát is. Mátrafüreden erdésztechnikusnak tanultam. A középiskolai éveim alatt tovább erősödött a természet iránti szeretetem, amelyet otthonról hoztam. Már akkor volt kapcsolatom a ragadozó madarakkal, sok időt töltöttem a Hortobágyon, ragadozómadár-bemutatókon. Bár gyerekként nem tudtam pontosan megtervezni a jövőmet, édesapám és édesanyám mindig támogattak az utamon. Nem láttam mást, csak pozitív példákat, és ez a hozzáállás formálta a jövőmet. Később Sopronban az Erdészeti Egyetem vadgazda mérnöki szakára jártam.

– Akkor a szakmai pályafutásod Magyarországról indult.

– Igen, aktív tagja voltam a Magyar Madártani Egyesületnek, és megszereztem a solymászati elméleti és gyakorlati vizsgát a Magyar Solymász Egyesület keretein belül. A legjobb magyar solymászoktól tanultam. 1999-ben egyedülálló lehetőséget kaptam Magyarországon, ahol egy német tenyésztő telepén dolgozhattam. Aztán félbeszakítottam a tanulmányaimat, és 2000-ben azzal a nagy vággyal mentem el Amerikába, hogy ott megtalálom az amerikai álmot.

– Ha jól sejtem, nemcsak megtaláltad, hanem meg is valósítottad...

– Barátom javaslatára indultam el a tengerentúlra, hogy ott próbáljak szerencsét. Az utam során bejártam 35–40 államot, és bár az út maga kalandos volt, fantasztikus emberekkel találkoztam. A célom az volt, hogy sólyomtenyészetben dolgozhassak. Az akkor még újdonságnak számító e-mailezés sikert hozott: 100 elküldött levél közül két jelentős válasz érkezett, egyik Oklahomából, a másik Dél-Dakotából. Végül az utóbbi mellett döntöttem, ami egy családi vállalkozás volt. A család három év alatt megtanított sólymot tenyészteni, aztán Amerikából visszamentem Európába.

– Miért döntöttél úgy, hogy visszatérsz Európába?

– Az édesanyám betegsége miatt. 2003-ban egy új lehetőség adódott Németországban, ahol a világ egyik legnagyobb sólyomtenyészetében dolgozhattam. Három év után a projekt átkerült Spanyolországba, a Pireneusok közé, ahol több száz sólyommal dolgoztam. Ott ismerkedtem meg a magyar feleségemmel is. Ezután Angliában dolgoztam két szezont. Közben Dubajból kaptam megkeresést. A sivatagi éghajlat ugyan nem vonzott, de a lehetőség komolynak tűnt. Sheikh Mohammed bin Rashid Al Maktoum miniszterelnök privát sólyomtenyészetét akarták felépíteni, és engem választottak ki erre a feladatra.

– Hogyan figyeltek fel rád Dubajból?

– Nagyon kevés sólyomtenyésztő van a világon. Ez olyan, mint egy nagy család, mindenki ismer mindenkit, így tudták, hogy elmozdítható vagyok. Körülbelül 100 ember foglalkozik ezzel a világon, ebből 20–25 komolyan,10 pedig rettentően komolyan. Mi az utóbbiba tartozunk. Egy jelentős tenyészetet akartak létrehozni, és kerestek valakit, aki megvalósítja.

– Ennyire megbíztak benned és a szakmai tudásodban?

– Bár az arabok nem bíznak meg könnyen másban, és komoly munkát kell végezni ahhoz, hogy elnyerje az ember a bizalmukat, a szakértelmem és munkám miatt idővel teljesen megbíztak bennem. Most már én szelektálom a sólymokat, és nem szólnak bele a munkámba, a végeredmény a fontos, amivel teljes mértékben meg vannak elégedve. Az alapoktól kezdtem el építeni mindent. Nagyon sok energiát fektettem abba, hogy a mesterséges környezetet tökéletesen kialakítsuk: a hőmérsékletet, páratartalmat, a fényviszonyokat és higiéniás feltételeket. 10 év alatt elértem, hogy több hónapos szabadságot tudok kivenni. Hálás vagyok Istennek és a családomnak, hogy lehetőséget adtak arra, hogy kiteljesedjek. Ma egy olyan sólyomtenyészetet irányítok, amely a nevem alatt működik, és a világ egyik legkomolyabb tenyészete. A Közel-Keleten, ötezer kilométeres körzetben, nincs még egy ilyen hely, mint a miénk. Az „MRM falcon breeding” márka a nevemhez szorosan fűződik, annak minden részletét én terveztem, még a logót is.

– Mi számít végeredménynek, „produktumnak” a sólyomtenyésztésben?

– A végeredmény az, amikor a sólyom teljes egészségben és tökéletes tollazattal ül a tuskón, ami az év tenyésztési eredményét jelenti. A minőséget tartjuk szem előtt, nem a mennyiséget. A sólyomtenyésztés ma már egy komoly üzlet. A sólymok tenyésztésének célja a vadászat és a versenyeken való részvétel. A tenyésztelep a külvilágtól elzárt hely, ahová nem mehet be senki. Az arab világban a solymászat évszázadok óta a kultúra szerves része, rendkívül érdekes világ, ami főként a férfiaké. Nagyon szeretik a versengést, főleg, ha az állataikról van szó. A tenyészetünk az egyetlen olyan a világon, ami nem a piacra tenyészt, hanem ez a sejk saját privát kollekciója. A madarak nincsenek beárazva.

– Mi a munkaköröd pontos megnevezése? A tenyésztés mellett vadászatra is képzel sólymokat?

– Hivatalosan sólyomtenyésztő és solymász vagyok. Az én feladatom a sólymok tenyésztése és szelektálása, a madarak tanítása nem rám hárul, de minden évben részt veszek a sólymok tréningezésében és versenyeken is, ahol a sólymok galambokra vadásznak. Az elvárások magasak, de az eredmények magukért beszélnek: évente több száz egészséges és sikeres sólymot tenyésztünk. Ma fogtuk ki az utolsó madarakat és örülnöm kéne, de az agyam már a következő szezonon jár.

– Van még lehetőség a fejlődésre számodra a sólyomtenyésztés területén?

– A sólyomtenyésztésben jelenleg a szakma csúcsán állok. Tíz éve dolgozom ezen a területen, és még további tíz évet tervezek, amivel örökre beírnám a nevemet az arab solymászkönyvekbe. A terveim között szerepel, hogy idővel fokozatosan csökkentsem a munkát, például kevesebb hónapot dolgozzak, és nyugdíjas éveim felé közeledve inkább a szezonális munkára koncentráljak.

– És hol tervezi eltölteni nyugdíjas éveit az arab világ sólyomtenyésztésének magyar kiválósága?

– Mindig kétlaki életem volt. Magyarországon nem töltünk annyi időt, hogy az legyen a családunk székhelye. A legkedvesebb barátaim azonban ott vannak, és a szívemet mindig dobogtatja az Alföld, vagy a Bükk. Én ott vagyok boldog, ahová a munkám szólít és ahol a családom van. Nyugdíjas éveimben oda akarok menni, ahol nyíltszívű és rendes emberek vannak. Ha később úgy döntünk, hogy Magyarországon telepedünk le, akkor Nyíregyháza környékét választom, ez nem kérdés.

– 13 és 17 évesek a lányaid, fontos számodra, hogy megismerjék a gyökereiket, Nyíregyházát?

– Számomra nagyon fontos, hogy tudják, honnan származnak. Én elsősorban tiszai gyereknek vallom magamat, nagyon kötődöm Nyíregyházához és ehhez a homoki folyóhoz, ahol sokat horgásztam édesapámmal. Nyíregyházát és környékét bemutattam nekik, és szeretném, ha tisztában lennének a gyökereikkel. Néha úgy érzem, hogy nem végzek elég alapos munkát ezen a téren, de a feleségem és a kisebbik lányom nemrég Erdélybe utaztak, hogy megismerjék a Fogarasi-havasokat és a Szent Anna-tavat. Fontos, hogy megértsék, Erdély, bár országhatárok választják el, továbbra is Magyarország bölcsője, és meg kell ismerniük a magyar történelem és kultúra egy részét.

– A lányaid érdeklődnek a solymászat iránt? Lesz kinek átadni a stafétabotot?

– Bár nem szeretném őket erőltetni egy bizonyos irányba, érdekel, hogy esetleg egyikük folytatja-e ezt a hagyományt. Bár nem biztos, hogy a sólyomtenyésztés lesz az ő útjuk, de ha érdeklődnek iránta, örömmel tanítom meg nekik. A mai világ sokféle hatással és lehetőséggel bír, ami elterelheti a fiatalokat a valódi céljaikról. A média és a társadalmi nyomás sokszor elhomályosítja az emberek előtt az igazi lehetőségeket. A világ folyamatosan változik, és nem mindig könnyű megtalálni a megfelelő célokat a mai kor kihívásai között.