Nyíregyháza idén ünnepli örökváltságának jubileumi évfordulóját. Ez a város életében mérföldkőnek számító esemény 200 évvel ezelőtt, október 26-án történt meg. Ennek emlékére szombaton a Nyíregyházi Városvédő Egyesület és a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség közösen tartott ünnepi megemlékezést az Evangélikus Nagytemplomban.

Október 26-án volt 200 éve annak, hogy Nyíregyháza piacán kihirdették az örökváltságot, amelyet elődeink 1803-ban a Dessewffyekkel, majd 1824-ben a Károlyi családdal kötöttek meg. Ez a vállalás Magyarországon szinte egyedülállónak számított: az itt élők rendkívüli összefogással és hatalmas anyagi áldozattal váltották meg szabadságukat és függetlenségüket a város földesuraitól, míg az ország többi települése ezt 1848-ban állami törvények révén ingyen kapta meg. Az esemény tiszteletére a Városvédő Egyesület és a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség közös ünnepséget rendezett szombaton az Evangélikus Nagytemplomban, ahol megemlékeztek a régi nyíregyháziak bátor tetteiről.

Az eseményen Cservenyák Katalin, a Városvédő Egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Kujbusné dr. Mecsei Éva főlevéltáros ünnepi beszédében méltatta elődeink áldozatvállalását, és azt is hangsúlyozta, miért fontos az, hogy a mai generáció is emlékezzen rájuk.

Erőt meríthetünk a múltunkból

– Úgy gondolom, rohanó világunkban nem várható el, hogy mindennap időt szánjunk a történelemre. Ugyanakkor léteznek olyan mérföldkövek és példamutató tettek – mint az örökváltság –, amelyekre érdemes emlékezni, különösen akkor, amikor társadalmunk vagy fiataljaink újabb történelmi válaszút elé érkeznek. Ilyenkor erőt meríthetünk abból a gondolatból, hogy egykor volt egy nemzedék, amely – akár nyíregyházi születésűek vagyunk, akár nem, de nyíregyháziként érezzük magunkat – számunkra is útmutatást jelent. Ők válaszokat találtak saját koruk kihívásaira, és ez adjon számunkra is reményt és erőt ahhoz, hogy a jövőnket hasonló elszántsággal tervezzük. Életünket pedig oly módon alakíthatjuk és formálhatjuk, hogy fényes és különleges örökséget hagyjunk utódainkra – éppúgy, ahogyan azt a 19. század generációi tették – mondta el Kujbusné dr. Mecsei Éva, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltár egykori főlevéltárosa.

Országos példaként szolgáló küzdelem volt a nyíregyháziaké

Kujbusné dr. Mecsei Éva nem csupán az örökváltság létrejöttének országosan is példaként szolgáló küzdelmeiről és eredményeiről beszélt az ünnepi megemlékezésen, hanem bemutatta a szabad királyi várossá válás utáni fejlődést is. Azt is hangsúlyozta, a mai kor feladata, hogy modernizálja ezt az ünnepet, hogy a felnövekvő generáció számára is megmaradjon az üzenet: az ősök tisztelete, a hála, a hit és a szeretet, hiszen a jövőnk a múltunkra épül.

Az ünnepi beszédet követően dr. Kovács László Attila, a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség igazgató lelkészének orgonahangversenyét hallhatták a jelenlévők, aki az esemény előtt kiemelte, az evangélikusok ezer szállal kötődnek az örökváltsághoz.

– Többször megemlékeztünk már erről a jeles alkalomról, ám most a Városvédő Egyesület különösen ragaszkodott hozzá, hogy épp ezen a napon tisztelegjünk, hiszen ezen a napon hirdették ki az örökváltságot, lezárva ezzel a hosszú küzdelmeket. Az orgonán Liszt Ferenc Weinen, Klagen, Zagen, Sorgen variációit fogom előadni. Liszt maga is ennek a kornak a gyermeke volt: egy Eszterházy-birtokon született, majd igazi európai polgárrá és példaképpé vált, a legmagasabb csúcsokig eljutva. Ezen a héten, október 22-én emlékezhettünk születésnapjára is. A megemlékezést zárva, egy mindenki által kedvelt, ünnepi darabot játszom: Johann Sebastian Bach D-moll toccatáját és fugáját – részletezte dr. Kovács László Attila, a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze.

200 éve ismét az örökváltságot ünnepelték az Evangélikus Nagytemplomban

Dr. Kovács László Attila orgonahangversenyét átéléssel hallgatták a résztvevők. 1824. október 26-án a nyíregyházi Evangélikus Nagytemplomban is hálaadó istentiszteletet tartottak a megváltakozás alkalmából, most szombaton pedig méltó helyszínen és méltóképpen adózhattak a jelenlévők őseink emlékének.