A népes publikum mindvégig kitűnő hangulatban, a létrehozó művészeknek szurkolva követte a versenyt, melynek során társulatunk tagjai bemutatták napjaink három kiemelkedő szerzőjének előző éjszaka írt egyfelvonásosait, melyeknek aznap megadott Móricz-novellák címeihez kellett kötődniük. A közreműködő három rendező is csak a délelőtt során ismerte meg azt a művet, amelyiket este az ő instrukciói alapján játszottak el színészeink. A fantasztikus teljesítmények láttán a siker nem maradt el. A zsűri a legremekebb egyfelvonásos írójának Pozsgai Zsoltot, a legkiválóbb rendezőnek Bodolay Gézát választotta. A közönségdíjat az Egressy Zoltán darabját előadó csapat kapta.

PREGITZER FRUZSINA LETT A LEGJOBB SZÍNÉSZNŐ

Nem férhetett kétség ahhoz, hogy a legjobb színésznő címet ezen az esten Pregitzer Fruzsina érdemelte ki, aki szinte „lubickolt” az ismert írót ifjú kedvese kezéről lecsapó korosodó hölgy szerepében.
– Amikor vége volt az előadásnak, azt mondtam a kollégáknak, hogy többet nem vállalok el ilyen vakmerő feladatot. Minél több dolog van az ember mögött a pályán, annál kevésbé mer hajmeresztő bátorsággal kiállni a nézők elé. Dél körül ismertük meg a darabot, s legfeljebb négyszer tudtam átolvasni a szöveget előadás előtt. Úgy érzem, a kitüntetés inkább a bátorságomnak szólt, mint a szerepformálásomnak. Forgách András darabjában léptem színre. Vele együtt jártunk hajdan a Radnóti gimnáziumba, s játszottam néhány éve itt Móricz szerelmei című művében, amiben nagyon szerettem „életre kelteni” Jankát. Most az előadást követő napon elmondta nekem András, ezt a szerepet nekem írta, ami nagyon jólesett. Bennem mindvégig élt a félsz: mi lesz, ha észreveszik a nézők, hogy felkészületlen vagyok. Ha ezt nem látták rajtam, akkor nagyon örülök.
Megnyugtattam Jászai Mari-díjas művészünket, nincs oka aggodalomra. Mint elmondta, nagyon jó volt figyelni a kollégákat, ahogy megoldják az előadás során a megoldhatatlannak tűnő helyzeteket, ahogy bolondoznak, ahogy komolyak... Igazi közösségteremtő alkalom volt ez, amelynek során olyanokkal is játszottak együtt, akikkel korábban soha. Nagyszerű érzés volt számukra, hogy a közönség „jött velük”.

EGY SZERELEM ÉBREDÉSE

Beszélgetésünk közben színpadra szólítják Fruzsinát, ahol Móricz Zsigmond Pillangó című regényének adaptációját próbálják. Ebben a csodálatos műben színházunk névadója egy szerelem ébredését és minden akadályon való győzelmét „álmodja” végig. A színésznő Darabos Jóska édesanyját kelti életre, ami kiváló színészi feladat számára. Szűkre szabott szabadidejében készül a Mécs László költő műveiből összeállított előadóestje premierjére, amire márciusban kerül sor.
– Boldogság ez számomra, hiszen otthon gyermekkoromban édesanyám és nagymamám sokat szavalták a verseit. Fontos számomra a hitvallása, a derűje, a szegényekhez, a szenvedőkhöz való viszonya...
Gulácsi Tamás színészi kvalitásaihoz sem férhet kétség azok számára, akik az utóbbi időben látták a Hairben, a Tetkóban vagy az Alhangyában. A drámaíróversenyen ő érdemelte ki a legjobb férfiszínésznek járó díjat.

3 NAP PRÓBAIDŐ

– Egy 11 éves, vak, szellemi fogyatékos gyereket játszottam Pozsgai Zsolt darabjában, amit Keszég László rendezett. Harmadikként mutattuk be az egyfelvonásost, de kíváncsiak voltunk arra, hogy az előttünk fellépő kollégák mit tudtak létrehozni ugyanennyi idő alatt, így a nézőtérről figyeltük őket. Még egy felolvasószínházi produkcióra is legalább három nap próbaidő áll rendelkezésünkre, így nem volt követelmény a szöveg megtanulása, hiszen elég tetemes mennyiséget kellett volna memorizálnunk. A rendező kérte tőlünk, igyekezzünk változtatás nélkül előadni az író mondatait, bár előfordult, hogy kicsit alakítottunk volna rajta, így improvizációra sem volt lehetőségünk.
Gulácsi Tamás korábban azt gondolta, biztos bukás lesz a bemutató, mert hat hét alatt is nehezen készülnek fel a premierre, hát még egy nap alatt, de próbált nem „rágörcsölni”, s adott idő alatt a maximumot nyújtani. A nézői visszajelzések azt mutatták, a produkció minden résztvevőjének megérte kockáztatni. „Ez jó mulatság, (nem csak) férfimunka volt!

Sz. Kántor Éva