hirdetés
A Nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium idén másodjára kapott lehetőséget a szigligeti kirándulásra, ami augusztus 19-től egészen augusztus 24-ig tartott.
Ebben az évben is kijutott nekünk a mókából, a kacagásból, és eltekintve a hőség miatt történő rosszullétektől, jól éreztük magunkat. Az első nap hosszú buszútja nagyon fárasztó volt, ennek ellenére még aznap felmentünk a Szigligeti várba, hogy megcsodálhassunk egy érdekes íjász- és egy solymászbemutatót, mely előadások végére mindenki örömére eleredt az eső, megváltva minket a tikkasztó hőségtől. A kilátás is káprázatos volt, rengeteg szép fényképet készítettünk és persze visszafelé menet egy jól kiérdemelt finom fagyit is elfogyasztottunk. A második napot végig a strandon töltöttük, a táborhelyre csak ebédelni és vacsorázni mentünk fel. Élveztük a napsütést, labdáztunk a vízben, játszottunk, úsztunk, pizzát, fagyit ettünk. Bár egyesek sajnos nem vigyáztak magukra és leégtek.
A harmadik nap Sárvárra utaztunk, ahol a jó időjárásnak köszönhetően végre kipróbálhattuk a fantasztikus csúszdákat és a kinti részt is nem úgy, mint tavaly az eső miatt. Ennek mindenki nagyon örült és felhőtlenül élvezte a programot.
Tapolca idén megmutatta az igazi arcát most, hogy napsütésben láthattuk. A múzeumban sokan a tavalyról maradt tudásunkat elevenítettük fel, de a körbevezetés és maga a barlang most is magával ragadó volt. A csónakázás mindenkinek nagyon tetszett, a legszerencsésebbek még a Csetri halat is felfedezhették. Mindezek után lehetőségünk volt a városban vásárolni, mielőtt a tábor felé vettük az irányt.
Az utolsó napunkat a strandon kezdtük, majd Sümegen zártuk, ahol megcsodálhattuk a lovagi tornát, amely rendkívül látványos, interaktív volt, s ezúttal még jobban elkápraztatott bennünket, mint tavaly! Kaptunk virágot a lovagoktól, legnagyobb örömünkre! Lehetőségünk volt a tornán kívül vásárolni szuveníreket, megnézni egy kocsi- és hintó kiállítást és még állatokat is simogathattunk. A torna után fotózkodásra is volt lehetőség a mongol és magyar lovasokkal. Miután visszaértünk a táborba és összepakoltunk, vacsora után még volt lehetőségünk egy kis beszélgetésre, röpizésre, kártyázásra, majd könnyes búcsút vettünk a táborhelytől.
Utólag is szeretnénk megköszönni az ott dolgozók és a két sofőr munkáját, nélkülük nem érezhettük volna ilyen felszabadultnak magunkat. Külön köszönjük Nóri néninek, hogy lehetőve tette ezt a csodás kirándulást és kísérőtanárainknak, Fülöp Attiláné tanárnőnek és Páll Csilla tanárnőnek, hogy vigyáztak ránk.