Az „árvák atyja” olyan segítõegyleteket hozott létre, amelyek menhelyeket, árvaházakat, szeretetotthonokat alapítottak betegek, testi és szellemi fogyatékosok, idõsek és árván maradt gyermekek számára. Áldozatos munkája nyomán országszerte egyre szaporodtak a szeretetintézmények. Így nyílhatott meg a magyar reformátusság összefogásának és nagy áldozatkészségének eredményeként a nyíregyházi Leánykálvineum is. (A „Kálvineum” az eredetileg a református lelkészi fiú- és leányárvák ingyenes nevelésére szolgáló, késõbb egyéb (árva) növendékeket is magába fogadó, internátussal egybekötött nevelõintézeteinek összefoglaló neve.)

Az ünnepélyes felavatását 1926. október 25-én a presbiterek országos gyûlésével kapcsolták össze, így azon az ország minden részébõl egybegyûlt református lelkészek és világi férfiak is megjelentek, de megtisztelte jelenlétével Baltazár Dezsõ református püspök és kísérete, valamint a megyei és városi notabilitások is. Az ünnepség részeként Kiss Ferenc átadta az intézményt Dobay Sándorné igazgatónõnek, aki beszédében kifejtette, hogy „Lélekben egyszerre Mártákat és Máriákat akarnak nevelni a kálvineumi leányokból. Mártákat, akik dolgoznak, mert tudják, hogy a munka ad tartalmat az életnek. És Máriákat, akik oda tudnak omolni Jézus lábához.” Továbbá „olyan nõket fognak nevelni, akik nemcsak szavakban, hanem szívben és tettekben vallásosak, és akiknél nem szemforgató hivalkodás a vallásosság”.

A Leánykálvineum 1926 nyarán emelt épülete a Búza utca elején, a Bethlen Gábor utcai leányinternátussal közös telken található. A még ma is álló épületeken emléktáblák hirdetik, hogy azok egykor a református nõnevelés szolgálatában állottak, hiszen a Bethlen Gábor utcai épületben 1928-ban református tanítónõképzõ intézet és leánylíceum is megnyílt.

Ilyés Gábor helytörténész