2020-ban és 2021-ben is egy-egy műtét vágta ketté az alapozását Ifj. Belus Tamás ultra terepfutónak, de szerencsére idén semmi sem akadályozta a nyugodt felkészülésben, aminek meg is lett az eredménye. A tavaszt nagyon jó formában kezdte, és sikerült is megnyernie az év első felhozó versenyét, a Bükki Hardot (65 km, +2600m szintemelkedés). Hagyományosan ezzel a versennyel nyitja a szezont a magyar terepultra közösség, többször is indult már rajta korábban, de nyerni még soha nem sikerült a nyíregyházi sportolónak. Most viszont végig vezetve, nyugodt versenyzéssel sikerült elhoznia az első helyet. 

- A Hard után volt egy sprint versenyem az Edelény környéki hegyekben, majd következett a Black Hole Ultra, aminek a megrendezése már 2020 óta tolódott a pandémia miatt. Ezt is nagyon vártuk, hiszen egy különleges, teljesen egyedi formátumot találtak ki erre a versenyre a szervezők. Sem a pontos távot, sem az útvonalat nem tudtuk előre, csupán a rajt időpontja és a helye volt ismert, illetve annyit tudtunk, hogy a táv valahol 50 és 120 km között lesz. Arról sem volt infónk, hogy a verseny aszfalton vagy terepen (esetleg mindkettőn) fog-e menni. Tilos volt továbbá a futócipőn és az alapvető futótextileken kívül minden segédeszköz használata, úgymint GPS-es óra, (és bármilyen más óra), telefon, futóhátizsák, saját energiagélek, stb. A versenyzők kizárólag a szervezők útvonaljelöléseire és a kb. 10 kilométerenként felállított frissítőpontok étel-ital kínálatára támaszkodhattak. A hűvös, szeles idő ellenére is nagyon szórakoztató versengés kerekedett ki a dologból, keresztül kasul bejárta a mezőny a Bakonyt (bár a legtöbbször fogalmam sem volt hogy hol vagyok), a táv kb felét terepen, másik felét aszfalton tettük meg. A végül 85 kilométeres távon sikerült a második helyen beérnem 8 órán belüli idővel - mesélte Ifj. Belus Tamás.  

 Pár hét pihenő után a kultikus Mátrabérc Trail következett, egy nehéz technikás 50+ km-es verseny a Mátrában, ahol erős mezőnyben, nehéz körülmények között futott egy jónak mondható 6 órán belüli időt, a hetedik helyen célba érve. A verseny előtti éjjel nagy felhőszakadások áztatták el a Mátrát, úgyhogy volt vizes kő és csúszós sár bőven, összesen négyszer "sikerült" elesnie a verseny alatt.

- Egy debreceni kiruccanás után (Nagyerdei Terepmaraton, 2. hely) a pünkösdi hosszú hétvégén a tavasz legfontosabb versenye következett volna, a legnagyobb presztízsű magyar terepultra, a Pilisben rendezett Ultra-Trail Hungary (112km +4200m szintemelkedés). A verseny előtt egy héttel, az utolsó terepedzésemen kificamodott a bokám a Tokaji- hegyről lefelé, így az indulás az UTH-n kútba esni látszott. Mivel a szállásunk már le volt foglalva, és a versenyen, ha máshogy nem, hát segítőként vagy szurkolóként mindenképpen részt szerettem volna venni, ezért Lizával, a feleségemmel a terv szerint elutaztunk azon a hétvégén Szentendrére. Közben rövid futásokkal teszteltem a bokámat, ami erősen leragasztva viszonylag használhatónak tűnt, ezért végül úgy döntöttem, hogy mégis elindulok, legfeljebb hamarabb abbahagyom, ha mégsem fog működni a dolog. A lejtőkön, főleg az éjszakai szakaszon nagyon óvatosan mentem, de az emelkedők egész jól mentek, napfelkelte után pedig a mozgásom is sokkal magabiztosabb lett. Hatalmas büszkeség volt számomra, hogy végül a körülmények ellenére is célba értem, sőt az értékes ötödik helyet is megszereztem, ráadásul 30 perccel jobb idővel, mint amivel legutóbb nyerni tudtam itt - tette hozzá a nyíregyházi sportoló. 

Az UTH után nem volt idő a sebeit nyalogatni, mert egy héttel később már a zempléni Nagy-Hársas Ultrán (53 km, + 2850m szintemelkedés) állt rajthoz, ami a Magyar Túrasport és Terepfutó Szövetség (MSTSZ) idei ultratávú magyar terepfutó bajnokságának volt a második - záró fordulója. Mivel az összesítésben vezetett a verseny előtt, így nem volt kérdés, hogy egy héttel az UTH után sem hagyja ki ezt a versenyt, hiszen terepfutó magyar bajnoki címet még egyik távon sem szerzett eddig. Sziklás, köves terepen, sokáig az északi-zöld jelzést követve haladt az útvonal, végül a bokáját kímélve, kockázatot nem vállalva ért be másodikként, összesítésben pedig jelentős fölénnyel a bajnokság első helyén.

- Bár a sérülés, és a két egymást követő verseny elég sokat ki vett belőlem, de még mindig nem jött el a pihenő ideje. Egy héttel később már az ausztriai Salzburgban következett a Mozart100 nevű nagy nemzetközi terepultra verseny (105 km, +4600 m szintemelkedés). Gyönyörű pálya ez elképesztő kilátásokkal, erdőkkel, tavakkal és két nagy heggyel. Két ilyen hét után ezen a versenyen már csak a teljesítés volt a cél, és hogy begyűjtsem az érte járó kvalifikációs pontokat. Ehhez képest a 12 óra 19 perces időnek, és a világelit terepfutók között megszerzett 27. helynek is nagyon tudok örülni. Vége tehát az idei tavaszi terepfutó szezonnak, a nyár pedig a sorozatban negyedik Ultra-Trail du Mont-Blanc TDS indulásomról szól, erre készülök csak a következő 8 hétben. A TDS 145 km hosszú és 9100 méter szintemelkedésű terepultra a Mont-Blanc csoport körül, úgyhogy nem lazsálhatok. A TDS után pedig a tervek szerint már "csak" a két világverseny van hátra. Az első a szeptemberi olaszországi Skyrunning Európa Bajnokság, erre a magyar bajnoki címemmel kvalifikáltam. A második pedig a tervek szerint a novemberi tahaiföldi Terepfutó Világbajnokság ultra távja, már ha sikerül kiszorítani rá a forrásokat a család költségvetéséből, mert sajnos anyagi okok miatt az atlétikai szövetség erre a versenyre nem finanszírozza a válogatott világbajnoki részvételét - értékelt Ifj. Belus Tamás.