Az utóbbi évtizedekben készült modern, meghatározó épületeinket bemutató sorozatunkat a Nyíregyházi Egyetemen folytatjuk. De nem a Sóstói úti, sokak által ismert résszel, melyet nemcsak kívülről, de különböző események kapcsán belülről is jól ismerhetünk, hanem a Kótaji útival. „Eldugottabb” ugyan, de igazán megérdemli a figyelmet, építészeti szempontból is. Ezúttal a sorozat szerzője, Kulcsár Attila Ybl-díjas építész részben „magát” is elemzi, vagy másképpen: hű képet tud adni a különleges épület elkészültéről, koncepciójáról, használhatóságáról, esztétikumáról.

A nyíregyházi felsőoktatás 1962-ben kezdődött a tanárképzésben és az agrártudományokban. A mezőgazdasági képzés a Tokaji úti technikum épületében indult, a pedagógusoké a mai ÉVISZ épületében, majd a Sóstói úti új épületkomplexumba költözött elkészülte után. Hosszú fejlődési folyamat vezetett a mai szervezeti formáig, és a mai reprezentatív kampuszig, míg a 2000-ben létrejött felsőoktatási integráció összeboronálta a két intézményt, az „egy város, egy egyetem” nyugati mintái szerint. Az addig a Gödöllői Agrártudományi Egyetemhez tartozó Mezőgazdasági Főiskolai Kar új épületet kapott a Kótaji út mentén, és a botanikus kerten át területe összekapcsolódott a tanárképzés birodalmával.

Statisztaszerep, pedig...

A házasságot az állam gazdag hozománnyal boronálta össze, mindkét intézmény hatalmas fejlesztésre kapott kereteket, és a valamikori TK és az MG azóta a Nyíregyházi Egyetem két alkotópillére. A Műszaki Kar épületét a neves előd ismert tömegei és az eldugottság azóta is statisztaszerepben tartják, pedig volumenében is jelentős, és építészeti kvalitásaiban sem marad el a főépülettől.

Főbejárat, „hátul”

Az intézmény az erdőgazdaság telephelyének szűkös, Kótaji úti telkét tudta csak megszerezni, és ott kellett egy reprezentatív főbejáratot kialakítani a Zsidó temető és a Lőtér térfala mellett. Még szerencse, hogy a botanikus kert mellett egy köldökzsinórnyi közlekedővel a két telek összekapcsolható volt.

Oszlopsoros tetőszerkezet

A bejárat egy nyírfaliget mögött tudott kiteresedni. Ez adta a tervezőnek azt az ötletet, hogy a Mezőgazdasági Kar homlokzata előtt a fák ágait idéző oszlopsor ágazzon szét a tető tartószerkezeteként. Ez idézi a szükségből kivágott fákat, és az intézmény kötődését a természethez.

Előadók és műhelyek

A műszaki képzés épületei a humántól abban különböznek, hogy az előadókat nem a csendes tudásbázis – a könyvtár – egészíti ki, hanem a sokszor zajos műhelyek és laboratóriumok. Ez a szempont szervezte az alaprajz konfigurációját egy kelet-nyugati oktatási tengelyre, melynek egyik oldalán a csendes előadók, a másikon pedig U alakban, rá merőlegesen a műhelyek nagyteres csarnokai sorakoznak.

Aula és galériás közlekedő

A különböző méretű előadók, mint egy szeletekre osztott amfiteátrum nézőterei veszik körül a tanári pulpitusokat, egy kicsit másképpen megismételve a tanárképzés nagyelőadóit. Az auditóriumok alatt a kiszolgálóhelyiségek tortái szeletelődnek és bevezetik a hallgatókat a két tömeg között létrejött aula-zsibongó kiteresedésébe. A galériás közlekedőből indul minden tanszék adminisztrációs központja, és lépcsőházain át az egyes tanszékek oktatási egységei megközelíthetők. A főbejárat feletti homlokzat mögött – ahogy az illik – a kar vezetésének helyiségei kaptak helyet.

Belső kapcsolatok

A műhelyszárnyak tanszékei belső vertikális kapcsolatokkal vannak külön is összekötve a laboratóriumaikkal, ezeket a lépcsőházakat kis kúp-kupolák világítják meg. A modern építészet a funkciókat kihangsúlyozza, és tömegeit azokkal teszi beszédessé, változatossá. Azért lehet ez az épület a kortárs építészet reprezentánsa, mert ilyenekkel hozta létre egyedi karakterét, fölösleges díszítgetés nélkül.

Becsomagolt funkcionalitás

A körelőadóhoz simuló két külső lépcsőház az emeleti termek menekülőlépcsője. Tagozatos téglatornyai a nagytermek szellőzését biztosító légbevezetőket takarják. Az épület tetején lévő felépítmény a kazánház tömege, melynek kültéri elemei is el vannak rejtve. Ez sok mai épület esetében nem jellemző. Az előadók hengere, a különböző befogadóképességű tantermek lépcsőzetes üléssorait szervezi a katedrák felé.

Díj az egységes kampusznak

A nagytengely keleti oldalán henger alakú torony vezet a tetőtéri gépházak szintjére, mely a tervezése idején – 2000-ben – dohányzóterasznak készült, de hangsúlyos vertikális elemként ma is összekapcsolja a két egység tömegeit egyetlen kampusszá. Így kapta meg az együttes az ingatlanforgalmazók világversenyének első díját 2004-ben, a középületek kategóriában.

Nyíregyházi tervezők

Az épület egy nemzetközi és országos tervpályázat keretében jutott nyíregyházi tervezők kezébe. A humán képzés épületeinek vezető tervezője Balázs Tibor volt, a Műszaki Kar team vezető építésze Kulcsár Attila.

Önellátó komplexum

Az egyetem mára önellátó komplexum lett, a két oktatási egységet konyha, étterem, kollégiumok, tornatermek, uszoda, könyvtár, klubok, üzletek szolgálják ki, és reprezentatív aula a Hallgatói Információs Központ centrumában. Város a városban, aki ide jár, megesik, hogy csak a vasútállomást és az ide vezető tömegközlekedést ismeri meg a városból. Egyetemi polgár lesz, és annak emlékeit viszi haza szűkebb pátriájába.

Nekünk akar tetszeni

Nekünk, nyíregyháziaknak viszont remélhetően századokig itt marad az erdőbe rejtőzködő egyetem ikonikus épületegyüttese. Az agrárium épületének külső megjelenését a téglaburkolat teszi karakteressé. A Mezőgazdasági Kar kurzusai a természeti környezet védelmére és művelésére tanítanak, homlokzatának külső megjelenése is a föld anyagának, agyagának, a téglának esztétikus variálásával akar a hallgatóknak és a városlakóknak tetszeni.

(Szerző: Kulcsár Attila)