A tér névadó épülete helyén már az 1800-as évek elején volt egy négy káddal mûködõ fürdõház, amelyben a tó vizét felmelegítve használták. Az 1826-ban épített új fürdõházban már nyolc fürdõszobában tizenhat kád állt a vendégek rendelkezésére. A város 1866-ban egy részvénytársaságnak adta bérbe 24 évre, azonban a bérlõk nem váltották be a hozzájuk fûzött reményeket, így a fürdõ helyzete egyre rosszabbodott. A 19-20. század fordulója után az elsõ világháborúig a Sóstó történetében egy kedvezõ szakasz bontakozott ki. Pazár István tervei alapján megépült a víztorony, a kétemeletes vendéglõ épület és befejezték a fürdõház kibõvítését is, amely ekkoriban nyerte el mai alakját. A bõvítés mellett modernizálták is a fürdõházat: vízvezetékes berendezésekkel látták el, a forralóüstök helyett kazánházat építettek, a fakádakat pedig márványkádakra cserélték. A kádfürdõben az elsõ idõktõl kezdve egészen 1957-ig a tó vizét használták. Ekkor az újonnan feltárt 50 oC-os termálvizet a kádfürdõbe is bevezették, majd a fürdõ park felõli végében kialakították a 100 négyzetméteres fedett termálmedencét. Az épületet 1976-ban bezárták. 1998-ban Kulcsár Attila építész tervei szerint, a Sóstó Fejlesztési Rt. beruházásában felújították és újra megnyitották a vendégek elõtt. A fürdõház történetét egy emléktábla foglalja össze az épület falán, amelyet 2001-ben, a városvédõk országos találkozójának keretében lepleztek le. 2012-ben országos kategóriába sorolt gyógyfürdõintézménnyé nyilvánították.

Az épületnek több elnevezése is ismert volt az idõk folyamán: kádfürdõ, fürdõház, Fürdõház Panzió, majd 2013 júniusától Hotel Fürdõház, amely a Sóstó-Gyógyfürdõk Zrt. újabb felújításainak köszönhetõen 2015 januárjában háromcsillagos szállodai rangot érdemelt ki.

Szerzõ: Ilyés Gábor helytörténész