A pillanat varázsa címmel nyílt a Kisvárdán élő textilszobrász, Sz. Nagy Tímea képeiből kiállítás. Négy év után érkezett újra városunkba, hogy megmutassa, mennyit gyarapodott az évek alatt. Kiegyensúlyozottabb, színesebb lett. A Váci Mihály Kulturális Központ előterében május 23-ig láthatják a 40 képből álló gyűjteményt.

Inspiráció, Lebegés, Dimenziók, Ragyogás, Ébredő eső, Rozsdás emlékezet, Fény születik, Hála. És még több cím, fogalom az ecset körül.

Ahogy Sz. Nagy Tímea meséli, gyerekkorában jött az alkotás varázsa, aztán az évtizedek során állt össze élménnyé a folyamat, és megelégedéssé, hogy megmutathatja a közönségnek azt, amit megrajzolt, megfestett, és megálmodott. 10 éve dolgozik képzőművészként, azóta folyamatosan gyarapodik újabb és újabb tapasztalatokkal. Az alkotás magasztos állapot, megállítja az időt, és egy varázslatos világba repít – vallja a művész –, de kérdés, hogy mi értékelhető a látványban a közönség számára.

„Talán az a gondolat, ami az alkotóból mindig kijön az alkotás folyamán. Érzések, gondolatok, amiket megvalósít, és talán a közönség a képeket látva élményeket kap. A technikára egy alkotótáborban találtam rá, de tulajdonképpen az évek során már korábbról indult az indíttatás, hiszen ehhez a technikához több kell. Varrtam, ruhákat terveztem, festettem, rajzoltam. Az évek során rájöttem, hogy nagyon jól alkalmazhatom ezeket a technikákat, és amikor jött ez a textilszobrászat, ebbe belevetettem magam”

– mesélte Sz. Nagy Tímea textilszobrász. Az elmúlt évtizedben nagyjából 40 – közte 14-15 önálló – kiállításon szerepelt, nemcsak Kisvárdán és Nyíregyházán, de járt Debrecenben, Szlovákiában, Erdélyben, illetve Bécsben is. Zsákvászon, kavics, homok, és egyéb természetes anyag, vagy derékszíj emelkedik ki a sík felületből, válik testté a falakon.   

„Feszített vászonra dolgozom. Egy vízbázisú ragasztó segítségével keményítem meg a textilt és a felhasznált anyagokat. Természetes és mesterséges anyagokat is használok. Ezek nagyon jól kiegészítik egymást, szimbiózisban vannak. A felragasztás után pedig akrillal festem őket tovább, és kapják meg a végső kinézetet”

– mondta az alkotó. Az enteriőrök díszítése, a fali kép az egy nőies dolog. Férfiként, egykori muzeológusként hogyan látja vajon a kiállítást az alpolgármester? Fontosak-e a címek? Egyáltalán érdemes-e elgondolkodni a felirat és a látottak kapcsolatán?

„Ez egy régi múzeumos szokás nálam, hogy a kiállításban mindig megnézem a címeket. Amikor belépek, megpróbálok egyfajta intuíciót szerezni az alkotásokról. Négy éve volt a művésznőnek kiállítása itt, a Váciban. Akkor is én nyitottam meg. Egyből feltűnt nekem, hogy sokkal színesebben alkot, nagyobbak az alkotásai, sokkal részletgazdagabbak a képek. Látszik az, hogy a művésznő egy nagy fejlődésen ment át, és az is látszik, hogy boldog, hiszen olyan színkavalkád van a műveken, amelyek kellemessé teszik ezt a teret is, amelyet kitöltenek. Itt mellettem egy kép, A pillanat varázsa címet viseli. Ugye egy pillanatnak meglehet a varázsa. Ha egy pillanatnak megvan a varázsa, akkor az az embernek a napját szebbé teheti”

– fogalmazott dr. Ulrich Attila alpolgármester.

Részletgazdagok ezek a képek, pedig nem könnyű anyag a vászon. Alakítani, formálni kell. Kiegyensúlyozott világban él az alkotó, ez látszik a képeken – vélekedett az alpolgármester. Erőlködésnek semmi jele nincs, csupa lebegés, színharmónia, és összhang jellemzi a kiállítást és minden képét. Ajándékozzák meg magukat az élménnyel! Május 23-ig nyitva a tárlat.