Közülük kiemelkedik Jurányi Sámuel, aki 1804. február 20-án született Nyíregyházán. Õ is a professzori iskola növendéke volt, majd tanulmányait az eperjesi kollégiumban folytatta. Jurányit már 1823-ban megválasztották, de csak két évvel késõbb kezdte meg tanári pályafutását. E két év alatt elõbb Debrecenben lakott, ahol bejárhatott a református kollégium elõadásaira, hogy a magyar nyelvet tökéletesítse. A következõ évben, Bécsben teológiai, történeti és filozófiai téren képezte magát tovább. A megszerzett tudását 1825-tõl a professzori iskolában nyíregyházi fiataloknak adta tovább egészen 1854-ig. Ekkor gyülekezeti lelkésszé választották és e minõsítésben szolgálta egyházát az 1858-ban bekövetkezett haláláig.

Jurányi Sámuel és Dióssy Karolina házasságából 1837. augusztus 25-én, a tanítói lakban született meg Jurányi Lajos. A professzori iskola tanulójaként édesapja ismertette meg a növénytan akkor még kezdetleges elemeivel. Ezt követõen az eperjesi evangélikus kollégium hallgatója lett, ahol Hazslinszky Frigyes tovább mélyítette növénytani érdeklõdését. 1856–1862 között a pesti egyetemen végzett orvosi tanulmányokat. Ugyanitt Gerenday József, a növénytan tanára 20 forint havi fizetéssel magántanársegédévé fogadta. Egy egyetemi ösztöndíjnak köszönhetõen 1863–65 között elõbb a bécsi, majd a jénai egyetemeken növénysejttani és növényszövettani kutatásokat folytatott és a leghíresebb botanikusok elõadásait hallgathatta. 1866-ban a pesti egyetemen kinevezték a növénytan rendkívüli, majd rendes tanárává, s itt oktatott egészen haláláig. 1882-tõl az Akadémia rendes tagja. 1897. február 27-én Abbáziában hunyt el, hol betegségének gyógyítását remélte. Ravatalánál Than Károly e szavakkal búcsúzott tõle: „te tanítottál meg bennünket arra, hogy a növényvilágot bölcsészetileg csak biológiai alapon lehet megérteni”. Nevét városunkban a Tudományos Ismeretterjesztõ Társulat egyesülete õrzi, míg emléktábláját a Luther-ház falán helyezték el.

Ilyés Gábor helytörténész