A tavaszi pandémiás helyzet mostanra annyiban változott, hogy vannak ismereteink, kialakultak túlélési stratégiáink, viszont hosszú már a bezártságban töltött téli időszak, nem mellesleg döntenünk kell fontos kérdésekben.

Az ember habitusa, környezete, neveltetése, és nyilván az aktuális probléma határozza meg, hogyan viszonyul a hétköznapokhoz. Túlértékeli, avagy könnyen stratégiát talál egyéni problémájára. Élethelyzettől függően mindenkinek más és más feladata van. Mérlegelni kell – mondja a szakember – és támaszt találni, hogy ne egyedül cipeljük a mindennapi kosarat.

„Legfontosabb, hogy önmagán belül milyen megküzdési stratégiái vannak, illetve milyen értékek mentén hozza meg a döntéseit. Ezek nevelődéssel alakulnak, mintákat adunk egymásnak az életünkben. És nemcsak az eredendő családra gondolok, hanem a saját környezetünkben a barátoktól, meg az ismerőseinktől tanulunk, és nagyon sokat számít, hogy milyen információkat kapunk, vagy mik azok az információk, amiket szeretnénk megkapni, de nem jutunk hozzá. Mer-e ilyenkor valaki kérdezni, tájékozódni, és akkor azok mentén mit kezd ezekkel a helyzetekkel. Azon kívül, hogy mik a személyes megküzdési stratégiák, melyek azok a helyzetek, amik támogathatnak minket a döntéseinkben, meg a véleményeinkben, egyáltalán abban, hogy hogyan éljük a mindennapjainkat, az gyakorlatilag az, hogy milyen mértékű, milyen fokú nehézségeket élünk meg. Én azt gondolom, hogy a környezet segít minket. A szűkebb környezetben mindenki megtalálhatja azt az egy-kettő-három-akárhány embert, akivel együtt tud gondolkodni. Sokszor már az is sokat számít, hogy kimondhatja, mi a problémája. És akkor vannak azok az általánosan megfogható jellemzők, hogy mennyire képes valaki leállítani magát, amikor elkezdi bepörgetni, felhergelni magát bizonyos helyzetekben, belehúzza magát egy negatív spirálba, vagy mennyire képes arra, hogy még a negatív helyzetben is valamilyen pozitívumot tudjon találni” – fogalmazott Husztiné Hajdú Erika pszichológus, magatartásterapeuta.

Önfegyelem kell tehát a mostani helyzetben, jól szervezett hétköznapok, bővíteni érdemes a korábbi rutint. Van, akinek könnyebb az otthoni munka, másokat annyi feladat ér, amivel nem találkoztak ez idáig. Műszaki és technikai akadályok, a család mindennapos ellátása, az iskolát pótló esti tanulások, idős hozzátartozók segítése, betegápolás, akár a háziállatok véget nem érő szórakoztatása. Most szinte mindenkinek más ügye van. Egy azonban közös, lassan-lassan közeledik a tavasz, a meleg és a napfény.

„Ez minden valószínűség szerint segíteni fog, egyébként is elég ismert az a jelenség, amit fényhiányos depressziónak hívunk, tehát nem kell ahhoz depressziósnak lenni diagnosztikai szinten, hogy valaki a naphiányt a hangulat, a jó hangulat hiányának is megélje. Tehát, ha jön a napos idő, az már fog valamit lendíteni azon, hogy valamivel könnyebbnek érezzük a helyzetünket, illetve ha valaki jobban tud kimozdulni – mert kimozdulhat –, nyilván a jelenlegi adott keretek között, az is sokat fog számítani” – folytatta a szakember.

Minden a javunkra alakul tehát. Hamarosan változik a külső környezetünk, illetve előbb-utóbb védelmet kaphatunk az oltásokkal. Addig pedig gondoljuk át kapcsolatainkat, fogalmazzuk meg, ki és mi az igazán fontos az életünkben!