Idén februárban mutattuk be az olvasóknak a 29 éves Bartus Barbarát, aki tavaly nyár óta éli Dióval az életét. Így hívja a mellrákját. Amellett azonban, hogy ugyanúgy éli a mindennapjait, mint előtte, blogot is vezet az Instagramon Dióval az élet címmel, amire úgy tekint, mint egy mankóra. Azt vallja ugyanis, hogy amiről nem tudunk beszélni, attól félünk, és az elhatalmasodik rajtunk. Ő pedig ezt nem hagyja. Kendőzetlen őszinteséggel ír betegségéről és érzéseiről, hogyha valaki hasonló cipőben járna, és ezt elolvassa, akkor végig tudja vezetni őt ezen az úton a saját történetével. December 19-én jelent meg első posztja, azóta pedig folyamatosan nő követőinek száma: jelenleg közel 15 ezret számlál.

Barbi azt mondja, ha egy évvel ezelőtt megkérdezték volna tőle, hogy miként éli az életét, akkor azt felelte volna: felhőkön ugrálva. Ez most is így van, csakhogy már Dióval (Diónak nevezte el daganatát, mert a mammográfiás leletén az szerepelt, hogy zöld dió nagyságú). Bár vannak rosszabb pillanatai is, de megpróbál úgy élni, hogy Dió a legkevesebb negatív hatást gyakorolja a mindennapjaira. Nyolc kemoterápiás kezelést kell felvennie, már túl van haton, az utolsót június 25-én fogja megkapni.

Talán a 3. és a 4. volt a legrosszabb, azokat már nagyon nehezen viseltem, hosszabb volt a felépülési idő is. A 4. után áttértünk egy másik „koktélra”, ami kicsit enyhébb, így a kezelést követő napok is könnyebbek. Egyébként semmiben nem változtak a mindennapjaim (a kezelést és az azt követő 2-3 napot leszámítva). Persze, most a vírushelyzet miatt március eleje óta otthon vagyok, így korlátozottak a napjaim is, viszont igyekszem hasznosan tölteni az időt. A legnagyobb változás, hogy nem kell hajat mosnom. Viccet félre téve, kicsit hamarabb elfáradok, illetve kevésbé érzek ízeket, de ezek majd szépen lassan változnak, ha vége a kezeléseknek.

SOK JÓKÍVÁNSÁGGAL IS „BOMBÁZNAK”

Még most is kapok üzeneteket az Instagram-oldalamon. Legtöbbször arról kérdeznek, hogy: hogy vagyok?, de sok jókívánsággal is „bombáznak”, valamint leírják saját jelenlegi vagy múltbéli betegségüket, hogy ők hogyan viselték. Nem tudnék egyet kiemelni, mert bármelyiket is olvasom el, hihetetlenül jólesnek, és mindig feltöltenek.

„AZ UTOLSÓ PILLANATIG HINNEM KELL BENNE”

Idén júniusra tűztük ki az esküvőnket. Amikor megtudtam tavaly év végén, hogy kezelések várnak rám ebben az évben, azt mondtam, hogy az esküvőt nem adom. Aztán jött a vírus, és akkor is azt mondtam, hogy nem, ezt sem a rák, sem a vírus nem veszi el tőlem. Viszont volt egy pont, úgy április közepe tájékán, mikor kicsit „feladtam”. Elkezdtem új dátumokat nézni, B tervet csinálni, győzködtem magam, hogy ez a helyes. Ez kb. tartott egy hétig, majd eszembe jutott, hogy mit csinálok? Nekünk június 20-án lesz az esküvőnk ebben az évben, és ebben kell hinnem az utolsó pillanatig. Szóval készülünk rá, talán már olyan 90%-ra meg is van minden. Nagyon várom!

Barbi Dióval az élet című blogja az Instagramon követhető figyelemmel.