Májusban volt 90 éves Gerhard Andrásné, de az ő életébe is beleszólt a pandémia. Egy kertvárosi idősotthonban köszöntötték őt családja körében.

Juliska néni férje betegen jött vissza a háborúból, így korán megözvegyült. 2 gyerekét ezután egyedül nevelte fel. Lánya, 5 unokája, 5 dédunokája és számtalan keresztgyereke közül többen megérkeztek a tortavágásra. A Zrínyi gimnáziumban bentlakós hivatalsegéd volt. Úgy érzi, szerették ott is a gyerekek. Kérdezzem csak meg a doktor urakat, az egykori diákokat, akik mindig hozzá mentek, ha baj volt. És persze az unokák is. Hogy melyik volt a legkedvesebb?

„Mind! Mindegyiknek, ha problémája volt, vigyél mamához, mert mama mindent begyógyított. A gyerekeim dolgoztak, énhozzám elhozhatták, mert én bentlakó voltam a gimnáziumban, és abban a nagy udvarban rajcsúrozhattak az unokák, meg fürödhettek a szökőkútban” – mesélte Juliska néni.

Szeretettel főzött rájuk, a legnagyobb kedvenc a híres Mama-féle Zserbó volt.

Az eseményen a miniszterelnök és saját nevében is köszöntötte az ünnepeltet dr. Kovács Ferenc polgármester, és a virágcsokorral együtt átadta az ilyenkor szokásos gratuláló oklevelet.

„Én itt úgy érzem magam, mint egy nyúl, aki megbújik egy bokorban és biztonságban érzi magát. Szeretnek, ennél jobb sorsot öreg koromra nem tudtam elképzelni, és ezt is nagyon köszönöm az intézetnek, mert jók. Sok probléma van, de mindent megoldanak” – folytatta az ünnepelt.

A régi évek fényesebbek voltak, és sajnos 90 után mindig lejjeb és lejjebb megy a mérleg. Potyogtak Juliska néni könnyei, de ezek nem a bánat, hanem az öröm könnyei – mondta az ünnepelt.

A köszöntőkkel egyetemben mi is várjuk a következő szép kerek évfordulót, a 100. születésnapot.