Méltóképpen emlékezett Nyíregyháza az 1956-os forradalom és szabadságharc 67. évfordulóján. A pénteki koszorúzássorozatot követően hétfőn a Hősök terén tartottak megemlékezést, ahol a résztvevők az ’56-os emlékműnél hajtottak fejet.

Pénteken 11 emlékhelyen tisztelegtek a fiatalok a köznevelési intézmények segítségével az ’56-os nyíregyházi hősök életét, tetteit felidézve. Október 23-án, hétfőn pedig a Hősök terén tartották az önkormányzati ünnepséget, melyen dr. Kovács Ferenc mondott beszédet. A polgármester hangsúlyozta, október 23-án ne csak emlékezzünk, hanem ünnepeljük a bátorságot, a hazafiságot, azt az elszántságot és azt a forradalmat, amely a magyar nép egységét és szívét hirdette.

– 67 évvel a forradalom és szabadságharc kitörése után, nekünk is maradt feladat. Nem elég, hogy minden év október 23-án emlékezünk, emlékeztetnünk is kell. Emlékeztetni a fiatal generációt arra, hogy mi történt 1956-ban és megtanítani számukra azokat az értékeket, amelyek a múltban ezt az országot előre vitték. Hogy a forradalmárok életüket adták a nyíregyháziakért és az ország szabadságáért. Arra, hogy volt bátorságuk kiállni az itt lakókért. De örökségül ennél sokkal többet hagytak ránk mindazon férfiak és nők, akik az utcákon léptek fel és vállalták a küzdelmet. Akik harcoltak a szabadságért és az igazságért. Miattuk lehetünk büszkék ’56-ra, a magyar forradalomra, amely győzelem volt a vereségben és amelyet mindörökre azon események között tartunk számon, amikor a magyar nép együtt, közös erővel képes volt szembeszállni az elnyomókkal szemben – mondta dr. Kovács Ferenc ünnepi beszédében.

Ma már egyre kevesebben élnek azok közül, akik elmondhatják, mit jelentett a kommunista diktatúra, milyen az évtizedekig tartó mély hallgatás, s hogy miért voltak hősök az '56-os fiatalok. Több emléktábla is őrzi a forradalom és szabadságharc emlékét szerte a városban. A hősök emléke és örökségük tovább él, és arra emlékeztet, hogy soha nem szabad alábecsülni a szabadság és az igazság erejét – hangsúlyozta a polgármester. Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni tragédiát idéző Márai Sándor Mennyből az angyal című költeményét Nagyidai Gergő színművész adta elő, majd a Szilágyi és Tomasovszky család tagjai, a város és vármegye intézményeinek, szervezeteinek, egyesületeinek képviselői helyezték el az emlékezés és tisztelet virágait az ’56-os emlékműnél.