Cikkünk főszereplője egy számviteli adminisztrátor. Pontosabban egy fotográfus. Azaz egy festő, aki grafikusként is ismert. Tudniillik gobelinkészítőnek tanult… Nos, kezdjük az elején, hogy megértsük, milyen rögös út vezetett számára a szövőszéktől a ma oly divatossá vált fotózáshoz.

Nagy Mariann nevét két területről ismerhetik Nyíregyházán. Családi vállalkozásukban sikeresen foglalkozik könyvelés-tanácsadással. Ám e meglehetősen földön járó szakma őt nem elégítette ki a mindennapokban. Művészi, kreativitásra született énjét más területeken éli ki. Ismert és keresett portrékészítő és fotós lett.

Már kótaji általános iskolásként kivált kortársai közül kézügyessége miatt. Édesanyja mellett rajztanára is biztatta, érdemes komolyabban képeznie magát. Így került a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola diákjai közé, ahol gobelin- és szőnyegkészítő szakra vették föl. Nyugodt, higgadt vérmérsékletéhez talán ezt találták a leginkább megfelelőnek a tanárai. Közülük kerültek ki Mariann példaképei, akik az életben is etalonokká lettek számára. Máig állítja, ott tanult meg „színekben látni”.

A megyeszékhely biztosította továbbtanulását is, hisz pár évnyi fővárosi lét után az akkori főiskola rajz—vizuális kultúra szaka vonzotta haza. Dr. Szepessy Béla tanár úr és a számítógépes grafika világa megbabonázta. A művészi pályája kijelölődött. Ehhez már csak kiegészítésként került az életébe a fotózás. Soltész István tanár úrról nemcsak a rengeteg laborban töltött óra jut ma is Mariann eszébe, hanem az is, hogy mentora által lelt rá saját alkotói útjára.

Tanulmányai végeztével ő is tovább próbálta adni tudását (oktatta a művészetis és zrínyis diákokat). A mindennapi, kenyérkereső szakmája mellett folyamatosan alkotott. Hol kisebb, hol nagyobb önbizalommal. Korábban tartott az üres papírtól, vászontól. Elég jó lesz-e, ami majd arról visszanéz rá? A közönség véleménye nagyban befolyásolta alkotói kedvét. Ma már másként van. Magáért fest, rajzol, fotóz, magának akar megfelelni. Igényességét, maximalizmusát ismerve ez nem lehet mindig egyszerű… Ám aki imádja a terpentin szagát, aki alig várja, hogy legyen szabadideje festeni, az valóban művészi pályára született. Teljes mértékben megéli ars poeticáját: „Csak akkor alkoss, ha már nem tudnál e nélkül élni!”

Műveiből június 16-án 17.30-kor nyílik tárlat Nyíregyházán, a Városmajori Művelődési Házban. A kiállítás augusztus végéig tekinthető meg, hétköznapokon 8 és 16 óra között. A rendezvényt dr. Szepessy Béla nyitja meg.

Beliján Mária Magdolna