A Rákóczi Szövetség Nyíregyházi Szervezete péntek délután a Magyar Királyi II. Rákóczi Ferenc 12. honvéd gyalogezred doni harcokban elesett hőseire emlékezett a vármegyeháza épületén elhelyezett két emléktáblánál, a Hősök terén. A megemlékezésen Dalmai Árpád, a szövetség nyíregyházi elnöke mellett dr. Vinnai Győző, Nyíregyháza országgyűlési képviselője is ünnepi beszédet mondott.

A Don-kanyarban 1943 januárjában hősi halált halt nyíregyházi II. Rákóczi Ferenc 12. honvéd gyalogezredre emlékeztek péntek délután a Hősök terén. A Rákóczi Szövetség Nyíregyházi Szervezete által szervezett megemlékezésen Dalmai Árpád, a szövetség nyíregyházi elnöke kifejtette, a tragikus sorsú, Don-kanyarban harcoló gyalogezred katonáit egészen a rendszerváltásig fasisztának, hazaárulónak bélyegezték, akikre nem volt szabad emlékezni. Hozzátette, közel 50 évet kellett várni arra, hogy méltón emlékezhessünk rájuk. Nyíregyházán az elmúlt 30 évben 3 emléktáblát is avattak a hősök tiszteletére, az elsőt 1992-ben, a másodikat 2013-ban, míg a harmadikat tavaly állíttatta a Rákóczi Szövetség.

– Az 1992-ben elhelyezett emléktábla elbúcsúztatta hőseinket, a 2013-ban felavatott lélekben visszahozta őket. A hősök napján hazaindult a Dontól csillagösvényen a sereg, hogy most már az idők végeztéig itt legyen közöttünk honvédjeink szelleme, s minden év januárjában és a hősök napján is emlékezhetünk rájuk, kifejezhetjük hálánkat hőstettükért, hazaszeretetükért, legyen áldott az emlékük

– mondta Dalmai Árpád, a Rákóczi Szövetség Nyíregyházi Szervezetének elnöke. Dr. Vinnai Győző, Nyíregyháza országgyűlési képviselője elmondta, a 2. magyar hadsereg egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb veszteségét az egykori nyíregyházi II. Rákóczi Ferenc 12. honvéd gyalogezred szenvedte el a Don-kanyarban. A nyíregyházi vasútállomáson 1942-ben bevagonírozott 4043 katonából 1943 májusában 82 százalékos veszteség után mindössze 735 érkezett vissza. A frontra küldött katonák mostoha körülmények között, óriási túlerővel szemben, megfelelő felszereltség nélkül harcoltak. Hazájuktól 3000 km-re, számukra idegen célokért küzdöttek és áldozták életüket.

– Hősök voltak, mert a reménytelen csatába is beleálltak és nem bizonyultak alábbvalóbbnak más katonáknál. A történetírás egy része úgy próbálta beállítani a magyar katonákat – itt a német történetírás egy részére is utalok –, hogy azok fejvesztve futottak vissza, eldobálták a fegyvereiket. Ez nem volt igaz, mert nem bizonyultak alábbvalóbb katonáknak a németeknél, az olaszoknál, vagy éppen a románoknál

– fejtette ki gondolatait dr. Vinnai Győző országgyűlési képviselő. Az ünnepi beszédeket követően a jelenlévő emlékező tisztségviselők katonai tiszteletadás és főhajtás mellett koszorúkat helyeztek el az emléktáblák alatt.