A Túl zajos magány csapatjáték

– Mi történt? – tettem fel Jászai Mari-díjas művészünknek a megkerülhetetlen kérdést beszélgetésünk nyitányaként. Mint megtudtuk, a díszlet része egy vas öltözőszekrény, aminek van egy zárásra szolgáló „füle”. Miközben behajolt a szekrénybe, leesett a fejéről a micisapkája, s a félhomályban utána kutatva a premier előtti napon „lefejelte” ezt. A kórházban összevarrták a szemhéját, de mindez szerencsére nem veszélyeztette a bemutatót. Ötödik alkalommal játszik olyan darabban, amit a cseh rendező állít színre Nyíregyházán.

Avignonban állva nézték

– Az őfelsége pincére voltam című felejthetetlen előadásban dolgoztunk először együtt – idézi vissza. – A fiatal pincért alakítottam. A Katona József Színházban vendégjátékként két éven át szerepeltünk vele, s az Avignoni Színházi Találkozó különdíját is elnyertük. Egyik kollégánk előző napon megnézett Franciaországban egy előadást, aminek öt nézője volt mindössze. Aggódtunk: ki lesz itt kíváncsi ránk? Felesleges volt az izgalom, mert sokaknak még a környező kávéházakból kölcsönzött szék se jutott, állva nézték végig játékunkat. Remek Krobottal együtt dolgozni: rendkívül figyelmes, bölcs, igazi mester, aki tökéletesen kielemezte velünk a szerepeket, elmondta, hogy mit miért kell úgy csinálni. Szeretem Hrabal műveit. Nemcsak Ivo rendezésében játszottam a műveiben, de a Hargitai Iván által színpadra állított Sörgyári Capriccióban is szerepeltem. Bár nagyon sok szövegem van a mostani előadásban, de nem jelentett a megtanulása annyi gondot, mint például a Peer Gynté. Közel áll hozzám a világa, sokat foglalkoztam is a művel, hiszen délelőtt, délután próbáltunk, a szabadidőmben tanultam, hogy magától jöjjenek a gondolatok a számra. Hrabal művei közül az igazi kedvencem a Gyöngéd barbár, amiben egy szobafestőt alakítottam.

Nem csak a könyveket pusztította el

Mint elmondta, a Túl zajos magány témája napjainkban is nagyon húsba vágó, hiszen ötvenes éveiben járó emberről szól, aki nem válogathat a munkahelyek közül. Kénytelen megszokni, hogy értékes gondolatokat tartalmazó könyveket kell bezúznia éveken át. Ez valóság is volt a szerző idején, amikor a nem kívánt gondolatokat tartalmazó köteteket megsemmisítették, ugyanakkor szimbolikus is a történet, ami az élet értelméről, filozófiáról, érzelmekről, a boldogság kereséséről, az embert fenyegető bizonytalanságról is szól... A sok szép idézet közül most a kedvence: „Az egérszemek mélyén észrevettem valamit, ami több volt, mint a csillagos ég fölöttem.” Ugyanis rádöbben, már azt sem veszi észre, ha a könyveken kívül egereket is elpusztít a présben, ahová a kölykök után az anyjuk is beugrik...

 

Két év után ismét premier

Több mint két év után ismét premier szereplője lehetett Petneházy Attila, aki országgyűlési képviselői teendői miatt szinte alig lépett színpadra az utóbbi hónapokban. Pedig a 2013/14-es évadban olyan sikeres előadások részese volt a Móricz Zsigmond Színházban, mint a Tűzoltó leszel s katona!, az Anconai szerelmesek 2. és a felejthetetlen János király, aminek címszerepét alakította. Milyen érzés újra színpadra állni? – kérdeztem tőle.

– Nagyon kedves volt a szívemnek az az utolsó évad. Ennyi idő elteltével már rettentően hiányzott a lelkemnek a színház! Persze az lenne a furcsa, ha 26 év után nem hiányozna. Negyedik alkalom, hogy Krobottal dolgoztam. Korábban a Szigorúan ellenőrzött vonatok, a Harlekin milliói és a Platonov voltak közös munkánk „gyümölcsei”. A Szigorúan ellenőrzött vonatokra mindig úgy gondolok vissza, mint egy ajándékra, ami megadatott. Fél is az ember huszonévesen, hogy lesz-e még lehetőségem egy ilyen remek előadásban részt venni. Akkor kaptam ajándékba egy festményt Hrabalról, ami a mai napig ott van a lakásunkban. Ránézve gyakran jutnak eszembe azok a szép emlékek. Schlanger András igazgató ötlete volt, hogy a Túl zajos magány című darabban szerepeljek, amit örömmel fogadott Ivo Krobot is. „Süt” róla, hogy barátként is mennyire ismerte és szerette Hrabalt, ráadásul ízig-vérig színházi szakember, akivel együtt dolgozni felér egy szakmai kurzussal. Az előadásban mindenki sokféle szerepet játszik, így én is, de a meghatározó szerep a sekrestyés. Ennyi színházban eltöltött év után igazán csapatjátékos vagyok. Mivel csak felnőtt bérletben játsszuk a darabot, ezért a képviselői munkámmal való egyeztetés sem lesz olyan nehéz. Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam az előadásról, hogy egy varázslat volt, olyan színház, amit a ma embere szomjúhozna, s ennek igazán örülök. Nagyon jó ismét együtt játszani a kollégáimmal, s egy ilyen jól vezetett előadásban részt venni.

Sz. Kántor Éva