A plakáton egy favésővel dolgozó kéz, a kiállítóte­rem­ben pedig vésők, kész nyomódúc az üveges tárlóban. A falakon tiszta rendben a kész nyomatok. Elsősorban és többségében fametszetek ezek, de van köztük linómetszet és mezzotinto is.

A fametszet a legősibb technika. Megelőzi a fémkarcokat, merthogy azokhoz már vegyi eljárások kellenek. Talán ezért is van az, hogy az itt kiállított munkák témájukban és szemléletükben is erősen kötődnek vallási témákhoz és a középkori lovagi világhoz. Találni azért mást is, egy-két abszt­raktot, de nem ez a jellemző. A fametszet nagy szakmai felkészültséget kíván. A fametszet a maga vájataival végleges, a művész szándékai szerint. Dúca állandósult állapot, leszámítva kisebb jelentéktelenebb javításokat. Ezt csak mellesleg jegyzem meg, hogy emeljem rangját.

Csodálattal nézzük, szemléljük már azonnal a bejáratnál Pató Károly bolgár parasztlányát, mely ugyan lino, de a mérete megkívánja. Szepessy Béla Simplicissimus-a sokkalta több mint a három nőalak. Maga a kifejezés is megfejtésre vár, mely egy folyamatban lévő kutatás eredménye egy középkori regényhősről. Ennek a munkának az eredménye később lesz látható, már egy éve dolgozik rajta a művész.

A kiállított anyag fontos része és szándéka, hogy emléket állítson az idén elhunyt Gyulai Líviusznak, aki évekig a telep tagja volt. Jól ismert „Orrszarvú”-ját láthatjuk. Csodálatos az az egész lapot betöltő pontos részletességgel rajzolt állat és környezete. A másik művész, akire emlékszünk, a rádiós műsorvezető, Antall István, aki szintén állandó tagja volt a közösségnek. Triptichonját láthatjuk pontos szerkezettel és világos üzenettel.

Nagyon más és különleges Börcsök Attila művészete, igazi remekmű Gyulai Líviuszról készített fametszete. Sokhelyütt szerepelteti kedvenc papírhajóját. De Pató Károly Zabriskie Point-ja hasonlóan fontos része a kiállított anyagnak: pontos „jelentés” a hegyekről. Délutáni napfénye impresszionisztikus látvány: földszemcsék, bujkáló árnyak, fények. Kun Péter falusi csendet mutat be. Bugyi István mai témákat örökített meg: vének és búcsú. Havasi Tamás ex libriseket metszett, Aranyász Zita motívumokat a környezetükből. Siklódy Ferenc két absztrakt munkával jelentkezett.

Az idei grafikai anyag változatos és erős. Visszanyúlt a régmúlt időkhöz, hangulatokhoz, az ősökhöz és hősökhöz. Ugyanakkor megmutatta a sokszorosító grafika, a fametszet szépségét és erejét. Amely örök, akárcsak a művészet maga.

A tárlat megtekinthető a Városi Galériában február 20-áig.

(Szerző: H. Németh Katalin)