Pénteken a belvárosi Kossuth tér ad otthont a kilencedik Helló Nyíregyházának, amelynek fókuszában ezúttal is a fiatalok állnak. A nagyszínpadon fellép majd többek között Alee, az X-Faktor tizedik évadának győztese is. Vele beszélgettünk. (Megjelent a Nyíregyházi Napló 2022. április 22-ei számában.)

– Már majdnem fél év eltelt azóta, hogy véget ért az X-Faktor. Már nincs melletted mentor. Hogy éled ezt meg, mi volt a legnehezebb a műsor után?

– Igazából a műsor után a legnehezebb talán az volt, hogy fenntartsam és motiváljam magam, hozzászokjak ehhez az élethez. Nyilván nehéz volt belecsöppenni a realitásba. Bár már befejeződött a műsor, én még most is azt mondanám, hogy áll mellettem egy mentor, mert Alex, amikor kérek tőle segítséget, mindig segít, és ezt nagyon tisztelem és becsülöm benne. Szerintem ő mindig a mentorom is lesz. Tavaly december óta annyira sok minden történt velem, hogy alig maradt időm arra, ami a valódi cél: hogy zenét írjak. De mostanában kezdem összekapni magam és hozzászokni mindehhez.

– Nagyon hamar, tulajdonképpen már az X-Faktor alatt felkerültél a toplisták élére. Sokan azt mondták, hogy majd biztosan el fogsz szállni. Megváltoztatott a győzelem?

– Én alapvetően úgy érzem, nem változott semmi bennem, ugyanaz az ember vagyok. Nem érzem magam se többnek, se kevesebbnek. Ugyanazon a talajon állok mint eddig is.

– Hogy vagy most?

– Jelen állás szerint picit betegen, mert megfáztam. Meg fáradtan, de motiváltan. Nagyon várom a nyarat, ez lesz az első, amikben koncertek is vannak. Kíváncsi vagyok, milyen lesz nagyszínpadokon fellépni. Szóval mondhatni, egész jól.

– Mi az a három dal, amit a legszívesebben szeretsz énekelni?

– Mindegyik dalomat nagyon szeretem, mert mindegyik az enyém. Talán a kedvencek a Deja vu, Nincsen gond és a Leszarom jelenleg. A Leszarom az új, az még újdonság nekem is. A Nincsen gondot azért, mert szeretik és felpörgeti őket és a Deja vu is ugyanez.

– Ha lehetne egy kívánságod, hol lépnél fel legszívesebben?

– Ha nem kellene a realitás talaján mozogni, akkor mindenképpen Amerikában és hatalmas színpadon, ahol előttem felléptek a példaképeim is. Több tízezer-százezer ember előtt. De ha megmaradunk a valóságnál, akkor nagy fesztiválok, amikből nyáron meg is fog valósulni néhány. Pl. a SZIN, ami most nagyon bennem van Szeged miatt, mert pár éve ott élek és nagyon követem az ottani eseményeket, bandákat, akik nem ismertek országszerte. Úgyhogy az a város egy különleges hely számomra. Anno, mikor nem volt pénzem belépőre, a Tisza-partról hallgattuk a zenét, és csak álmodoztunk arról, hogy egyszer eljutunk oda. Most meg ott fogok fellépni. Úgyhogy azt nagyon várom.

– A Helló Nyíregyháza! egyik fellépője leszel. Jártál már a városban?

– Egyszer voltam már fellépni az egyik ottani klubban, de akkor siettünk is tovább másik helyszínre. A városban nagyon régen jártam, amikor kicsi voltam, kb. olyan 9 éves, akkor is az állatkertben. Alapvetően még nem töltöttem ott sok időt, úgyhogy izgatottan várom, hogy milyen lesz most.

– Mire számíthat majd tőled a nyíregyházi közönség?

– Arra, amire mindig is számíthattak az emberek. Nem vagyok egy örökmozgó a színpadon, aki ugrál, de mindent beleadok, szeretem ezt csinálni, és szerintem ebben is van energia. Tény persze, hogy nem tudom úgy elengedni magam, mint egyes emberek, és visszahúzódóbb is vagyok.