Alul semmi: az őrület garantált lesz a Nagyszínpadon

2011-ben érettségizett a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Informatikai Szakképző Iskolában, 2014-ben végzett a Shakespeare Színművészeti Akadémián, azóta a Móricz Zsigmond Színház társulatának tagja Horváth Viktor.

Eleinte főként mesékben, vígjátékokban és zenés darabokban láttuk a krisztusi korba ért színművészt, aki számára Fejő szerepe hozta meg az áttörést, hogy komolyabb, drámai karaktereket is megformálhasson, bizonyítva sokoldalúságát.

– Rohan az idő, már a 11. évadodat kezdted a Móricz Zsigmond Színházban. Jó helyen vagy?

– Igen, úgy gondolom, abszolút a helyemen vagyok. Emlékszem, amikor 2014-ben idekerültem, akkor még azt gondoltam, csak egy évre szerződök, utána visszamegyek Budapestre, ahonnan jöttem. Amikor az első interjúmat adtam – már nem emlékszem, kinek –, úgy fogalmaztam: jó ugródeszka lehet, hogy itt elindítom a pályámat, utána mászkálok az országban és visszatérek Budapestre. Végül úgy döntöttem, szeretnék itt maradni. Szerintem ugyanis, amíg vannak olyan kiváló kollégák, van akkora húzóerő, fejlődési lehetőség, kihívás egy színházban, mint itt, Nyíregyházán, addig nem nagyon érdemes elmenni. Egy mondás szerint a színész hétévente váltson társulatot, de én úgy érzem, nekem itt még sok dolgom van, számos jó szerep és fejlődési lehetőség vár rám.

– Jó ideig többnyire gyermekdarabokban, zenés előadásokban és vígjátékokban láttunk, s látunk napjainkban is, bár az utóbbi néhány évben (leginkább a 2021/2022-es évadban bemutatott Kurázsi mama óta) megtaláltak a komolyabb színdarabok és szerepek is.

– Én is úgy emlékszem, hogy a Kurázsi mamában Fejő szerepe volt az első, amiben a drámai arcomat is meg tudtam mutatni, úgy a kollégáknak, mint a színházvezetésnek, jelezve: nyugodtan gondolkodhatnak bennem olyan szerepekben is, amelyekben addig nem tették meg. Ráadásul nagy élmény és remek iskola volt a rendezővel, Keresztes Attilával dolgozni.

Pár évig tényleg az volt, hogy Viktor, aki jól énekel, tud táncolni, jól néz ki a színpadon, ilyen szerepeket kapjon. Pedig én mindig a gonoszt akartam játszani, de a herceget, a királyfit, a lovagot kaptam. Félreértés ne essék, nagyon jó szerepek voltak a mese- és musicalhősök, csak hát szerettem volna felnőtt előadásokban is fő- vagy főbb szerepeket játszani.

– Végül Fejővel elindult ez is.

– Így van.

– Idén már két bemutatód volt: A padlás és a Pacsirta, közben játszottad az Anconait, az Oscart, a Legénybúcsút, s már próbálod az Alul semmit. Miként jellemeznéd a darabokat, illetve a szerepeid? A padlás: Herceg, a finomlelkű szellem, aki nem tudja felébreszteni Csipkerózsikát...

– Számomra ő nagyon kedvelt figura. Persze a musicalben mind a négy szellem az, szereti őket a közönség, nagyon megsiratják és érzékeny búcsút vesznek tőlük. Ez nekünk nagyon jó érzés és jó visszajelzés, hiszen elértük, amit szerettünk volna. Nem érzem, hogy meg kellett volna küzdenem ezzel a karakterrel, ráéreztem, hogyan építsem fel magamban. Ami elviszi és a vázát adja A padlásnak, azok a gerincét adó Presser-dalok, melyeket szinte mindenki ismer.

– Pacsirta: Zányi Imre hősszerelmes.

– Az egyik legjobb eleme, hogy végre együtt dolgozhattam Szikszai Rémusszal, régi vágyam vált valóra. Ez volt Nyíregyházán a harmadik rendezése, a korábbiaktól teljesen le voltam nyűgözve. Nagyon szomjaztam már arra a munkamorálra és -stílusra, amit ő képvisel. Hasonlóan jó találkozás volt, mint amit Keresztes Attilával átéltem. A pacsirtában egy színészt alakítok, a helyi színház hősszerelmesét, akiért minden nő odavan. Remek szerep, megvannak a magasságai és mélységei, nagyon jó és tűpontosan megírt mondatok hangzanak el tőle – Bíró Bence írta színpadra. Van benne egy kisebb monológom, amelyben arról beszélek, hogy a színésznő szerelmem miért ne menjen el Pestre, miért maradjon inkább vidéken...

– Ahol ő az ünnepelt díva...

– Valóban. Úgy gondolom, hasonló helyzet sok esetben megtörténik a színészekkel, nem csak A pacsirtában. Lehet, ha Pesten vagyok, nem én kapom meg a jó szerepeket, mert akad, aki jobban tud táncolni, énekelni, vagy mert nem bennem gondolkodik az igazgató vagy a rendező. De itt, ebben a társulatban én kapom meg az ilyen szerepeket.

– Most az Alul semmit próbáljátok. Mi látszik belőle?

– Nagyon izgalmas lesz. Szerintem mindannyian nagyon várjuk a bemutatót. Ez lesz az évadunk nagy zenés produkciója, óriási zenekar kíséretével. Már zajlanak a tánc- és énekpróbák, most kezdtük a prózai jeleneteket, amelyeket a rendező Horváth Illés és a dramaturg Sediánszky Nóra részben átírt, kibővített, hogy más legyen, mint a legtöbb Broadway-musicalben, ahol a zene a fontos és elsődleges, a szöveg csak átköt. Itt az a cél, hogy legyen súlya a szövegeknek. Nagyon izgalmas, hogy mi, fiúk vetkőzünk a színpadon, hiszen általában a lányok szoktak.

– Az egyik kollégád nézőtéren sikoltozó hölgyeket vizionált a darab vége felé...

– Az őrület garantált lesz, közönségünk nagyon dinamikus, pörgős, remekül megírt, jó humorú, fantasztikus előadást lát majd. Nagyon várjuk! Sokat táncolunk. Kissé elszoktunk tőle, koreográfusunk, Kováts Gergely Csanád rendesen hajt minket. De ennek nagyon örülünk, élvezni fogjuk, ha már megtanuljuk a tánclépéseket.

– A jelek szerint kemény évad számodra a mostani, öt bemutatóval és újra játszott előadásokkal.

– Eddig valóban ez a legkeményebb évadom, több mint tíz futó darabbal. Napról napra váltogatni, átszellemülni, kicsit otthon lenni, pihenni... Persze az az igazi, ha foglalkoztatják az embert. Örömteli visszajelzés számomra, hogy ennyire gondolkodnak bennem. Ez feldob, miként az is, hogy jó munkáim vannak, remek darabokban játszom, kiváló kollégákkal. Mindez előre tud vinni, s ki tud abból is rántani, amikor azt gondolom, hogy jó volna inkább aludni egyet.

– Gulácsi Tamással és Tar Dániellel trióban tagja vagy a Három tenor formációnak. Pályátok különlegessége lehetett, hogy karácsony előtt a Nagyszínpadon adtatok koncertet.

– Soha nem gondolkodtunk egész estés koncertben, pláne nem álmodtunk ilyen helyszínről. Csodás volt! Számomra az volt a meglepetés, hogy három nap alatt elfogyott az összes jegy, több mint 370! Huszonvalahány dalt énekeltünk el szünet nélkül: karácsonyi dalokat, pop és retró slágereket, mindenfélét. Ez a formáció nagyon szerencsés csillagzat alatt született. Rengeteg szeretetet kapunk, ami nagyon sok energiát tud adni.

(Szerző: Kováts Dénes)