AMIRÕL AZ UTCÁK MESÉLNEK – A KOSSUTH TÉR
Ha valaki megkeresi a tér emléktábláit és más emlékjeleit, és figyelmesen megtekinti, elolvassa azokat, akkor percek alatt gyarapodik a várostörténeti tudása, hiszen a tér ezekkel az emlékjelekkel olyan, mint egy színes történelmi tabló.1793-94-ben, Markó Ádám fõbíráskodása idején is építettek a város tisztségviselõinek egy házat, amelyet a Felvidékrõl idetelepülõ Benczúr Vilmos vásárolt meg 1843-ban, aki patikát létesített benne. Ebben a házban látta meg a napvilágot 1844-ben Benczúr Gyula, akire késõbb majd büszkén tekint városa és díszpolgári címet is adományoz neki. Az épület bronz mása látható azon az emléktáblán, amelyet a Városvédõ Egyesület kezdeményezésére helyeztek el azon a helyen (Metropol üzletház), ahol egykor az épület állt. Ez az épület 1944-ben leégett.
A város lakosai 1802-ben határozták el, hogy örök idõkre megvásárolják földjeik tulajdonjogát földesuraiktól. 1803-ban a Dessewffyekkel, majd 1824-ben a Károlyiakkal kötöttek egyezséget. A Kossuth tér fáinak árnyékában látható emlékmûvet, Nagy Sándor alkotását a Károlyiakkal kötött örökváltság kihirdetésének 150. évfordulója alkalmából emelték.
A városháza tetején látható római Jusztícia megkettõzött ábrázolásai annak az emlékét õrzik, hogy a városháza egy idõben törvényszékként is mûködött. A két, körülbelül 170 centiméter magas, öntött cinkbõl készült nõalak alkotója ismeretlen. Az épület leghíresebb bírósági ügye „Tiszaeszlári per” néven vonult be a történelembe. A bejárat mellett látható Tóth Sándor szobrászmûvész díszes bronztáblája azt a fontos várostörténeti eseményt örökíti meg, amikor a település 1837-ben V. Ferdinándtól városi privilégiumokat és pecsétet kapott. A privilégiumok megszerzésében a város nagyon sokat köszönhetett a buji születési Inczédy Györgynek, akit ezért hálából 1838-ban polgármesternek választott. A város elsõ polgármestere 1841-ig töltötte be hivatalát.
A városháza akkori vendégszobájának ablaka alatt elhelyezett emléktábla arra hívja fel a járókelõk figyelmét, hogy a szobának lakója volt Móricz Zsigmond. Az írót az ablakból tárulkozó kép ihlette a Forró mezõk címû regényének a megírására, amelyben bizony elég dörgedelmesen mutatja be Kossuth Lajos szobrát.
A városháza belsõ udvarán két emléktábla fedezhetõ fel. Dienes István a város alkalmazásában a mérnöki iroda napidíjasaként dolgozott, mûszaki rajzoló, majd h. mûszaki tiszt volt. Fontos szerepet vállalt 1924-ben az örökváltság 100. évfordulója alkalmából rendezett városi ünnepségsorozat megszervezésében és lebonyolításában. 1927-ben a tervei alapján készítették el Sóstógyógyfürdõn a ma is látható székely kaput. Több emléktábla feliratának megfogalmazása fûzõdik nevéhez, míg az õ arcképét Tóth Sándor öntötte bronzba.
Kégly Szeréna elsõsorban karitatív tevékenységével érdemelte ki azt, hogy az utókor emléktáblát emeljen a tiszteletére, hiszen ahogy a táblán is olvashatjuk, sokat köszönhettek neki a hadiárvák, a szegény családok, a cserkészek, de gondoskodott a szegény sorsú gyerekek sóstói üdültetésérõl is. Sokáig õrizte emlékét a sóstói Szeréna Lak is.
Szerzõ: Ilyés Gábor helytörténész
(Megjelent a Nyíregyházi Napló 2013.10.11-ei számában.)
