Amiről az utcák mesélnek – A cserkészkarácsonyok emlékére

A két világháború között városunkban aktív cserkészélet folyt. (Megjelent a Nyíregyházi Napló december 22-ei számában.)

A cserkészek a karácsony előtti időben sem tétlenkedtek. Több csapat ekkorra időzítette életük legünnepélyesebb pillanatát, az újoncoktól való fogadalom kivételét. Így teljesült az adventi várakozás idejében több cserkész álma: fogadalmat tehettek a liliomos zászló előtt. Más csapat ekkor tartotta a nyári nagytáborukról való beszámolóját, amelyre a szülőket is meghívták. A tábori eseményeket kisebb jelenetekben idézték meg, majd karácsonyi énekekkel, versekkel jelezték az ünnep közeledtét.
Az Evangélikus Főgimnázium csapatának, a 88. sz. Szabolcs cserkészcsapatnak a tagjai 1921-ben teaestélyt rendeztek karácsony első napján.

Az estély a szeretet szimbóluma, a kis Jézus nevében folyt le.

Az ünneplésre meghívták a Felső Kereskedelmi Iskola cserkészeit, a Turul csapat tagjait is, akikkel közösön díszítették fel a karácsonyfát. Zsoltárt énekeltek, hegedűn adtak elő cserkészdalokat, majd elfogyasztották a cserkészek adakozásából összegyűlt teát és süteményeket.

A Szabolcs cserkészek 1927-ben parancsnokuk, Kozák István kezdeményezésére ruhaneműt gyűjtöttek, amelyet egy kis karácsonyi ünnepség keretében adták át a rászoruló elemista diákoknak.

Az ünnepségen Máczay Lajos vallástanár beszédében arra hívta fel az adakozó cserkészek figyelmét, hogy:

Cselekedetükért azok a hálakönnyek lesznek a legszebb jutalmak, amelyek a szegények szemében fognak az estén megcsillanni.

Ezt az akciót a következő években is megismételték.

A Turul csapat tagjai ünnepélyükön egy-egy gyertyát gyújtottak a karácsonyfán a trianoni diktátum által elszakított városok emlékére és imát mondtak ajkaik.

Mit is kérhet mindnyájunk atyjától egy cserkész, egy magyar cserkész, ha nem Jézus születését a szívekben és nem az Igazság feltámadását a nemzetek lelkében?

Ilyés Gábor helytörténész