130 éves az evangélikus elemi iskola épülete 1.

„Azon tényezők között, melyek hazánkat egykoron naggyá, szabaddá és boldoggá fogják tenni, legelsők közé sorozhatjuk a közoktatásügyet” – ezt a gondolatot még 1880-ban vetette papírra Pazár István evangélikus elemi iskolai tanító.

Az evangélikus egyház már a kezdetektől szívén viselte az oktatást, hiszen a város betelepítői Vandlik Márton lelkész mellett magukkal hozták Johanidesz Márton tanítót is. A népesség gyarapodásával sorra nyitották meg iskoláikat a város belterületén, majd 1864-től a tanyákon. Már 1835-ben felmerült egy központi iskola gondolata is.

Az egyház kebelében alakult bizottság 1891 márciusában döntött az iskola épületére kiírt pályázatra érkezett 28 tervről. A győztes Alpár Ignác „Opus 2” jeligéjû munkája lett, attól mindössze egy szavazattal maradt el Barzó Mihály és Vojtovits Bertalan pályaterve. A fővárosi építész nemrégiben nyerte el a vármegyei székházra kiírt pályázatot is, így a városban egyszerre két épületének a felépítésén fáradoztak Barzó és Vojtovits helyi vállalkozók.

A munkálatok az építkezési területen álló paplak, valamint a Szénfy, Mráz és Stoffan-féle iskolák rozoga épületeinek elbontásával kezdődtek, majd 1891. július 8-án, Farbaky József főesperes, Májerszky Béla egyházfelügyelő, Bogár Lajos iskolaszéki elnök, a tanítók, az építők és a tervező jelenlétében letették az új épület alapkövét. Az iskola felépítésével felszabadultak a Habzsuda és Pazár-féle iskolaépületek, amelyeket az egyház 2-2 tanító számára lakásokká alakíttatott át.

Az év őszére már tető alá is hozták az épületet, amelyben tíz tantermet, egy tornatermet, egy tanácstermet a tanítóknak, egy igazgatósági és egy gondnoki szobát, könyvtárat, szertárhelyiséget és szolgalakást alakítottak ki.

Az épület jobbszárnyán helyezték el az elkülönített hét szobából álló lelkész-főesperes lakosztályt. Az emeletre márványlépcső vezet a díszteremhez. Joggal állapították meg, hogy a palotaszerû épület „díszes és célszerûen beosztott tantermeivel hirdeti és dicsőíti az ág. hitv. ev. nemes egyház hitbuzgóságát és áldozatkészségét”.

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu