Amiről az utcák mesélnek...

hirdetés

A város vezetői 1929-ben határozták el, hogy beépítik az 1928-ban emelt római katolikus bérpalota melletti területet, a már korábban megvásárolt Papp-Ragány-féle saroktelket, amely keskeny, egyik végén szélesedő terület volt. Először azt gondolták, hogy ez az elnyújtott trapézhoz hasonlító terület nem is építhető be. Barucha József építészmérnök készítette el a kétemeletes üzletház terveit, amelyet alakja miatt a Nyírvidékben a New York-i „Flatiron Building” épületéhez hasonlítottak.

Az építkezéssel egyúttal a Bethlen utca e szakaszát is szabályozták, az ott lévő épületek lebontásával kinyitották az utat a Kossuth tér irányába. A bontási és építkezési munkálatokkal Szuchy Józsefet bízták meg 1930. május 5-én. Az építési vállalkozónak az építkezés során fel kellett használnia a telken lebontott épület, valamint a szintén ekkoriban elbontott Morgó kocsmának a téglaanyagát is. A kivitelezőnek dr. Mikecz Miklós Bercsényi utcai szomszédos házának az átalakítását is vállalnia kellett, amelyet ezáltal az új épülethez igazítottak. Augusztus elejére befejeződtek a munkálatok, így a kialakított tíz üzlethelyiséget birtokba vehették azok bérlői.

A második világháború végén a vasalóház teljesen leégett. Az újjáépítését 1946-ban határozták el, majd a következő évben Gutyán Pál építőmestert bízták meg a kivitelezéssel. 1947 októberétől újra készen állt az épület arra, hogy az üzlethelyiségeit kibéreljék. Népszerű, a diáksereg kedvelt randevúzóhelye volt a Rózsika cukrászda, amelyet 1966-ban a mellette üzemelő tejbolt helyiségével bővítettek. Azonban a város jellegzetes épülete a későbbi külső tatarozások ellenére sem vált a belváros ékévé. A sorsa 1967-re pecsételődött meg, amikor a bontását végérvényesen eldöntötték, 1968 októberében pedig végre is hajtották. Helyén 1971-re felépült Deák Lászlónak, a NYÍRTERV főépítészének tervei alapján a ma is álló postahivatal. Az egykor szép na­pokat megélt vasalóház bontási anyagát pedig beépítették a sóstóhegyi 11-es iskola két tantermébe.

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu