Sajnos nem lett szobra Ady Endrének és József Attilának, de örömteli, hogy ekkor még nem változtattak a város történelmi utcaelnevezésein.

Annak fényében, hogy 1950-ben ezt már megtették, talán mégis jobb lett volna, ha a Szarvas utcát Petőfiről és nem Kalininról, az Ér utcát pedig Adyról és nem Engelsről nevezik át. Az utcaelnevezéseket illetően annyi módosítás történt 1948-ban, hogy az addigi Népkertet Petőfi kertre módosították, ami ma Petőfi térként ismert. Petőfinek maradt a ma is meglévő utca, amely már 1910-tõl viselte a nevét.

A szoborbizottság felkérésére Berky Nándor hozzákezdett Petőfi alakjának a megmintázásához. Az egyik híradásból kiderül, hogy modellül Balogh Józsefet választotta, aki a hasonlóság kedvéért meg is kezdte szakálla növesztését. Ezzel párhuzamosan a gyűjtést is elindították a szoborra, az egész vármegye népe adakozott. A szoborbizottság 1948 januárjában, a Bessenyei Képzőművészeti Főiskolán megtekintette az elkészült gipszmintát, majd annak „tüzetes megvizsgálása után a legnagyobb tetszésüknek és elismerésüknek adtak kifejezést”. A szemlén jelen voltak a tanítóképző negyedéves hallgatói is, akik számára az egyik bizottsági tag már az új idők szellemében kifejtette, hogy a lírikus Petőfi helyett a forradalmárt mintázta meg a szobrász. Ekkorra már eldöntötték, hogy az eredeti tervtől eltérően a bronzba öntött szobrot a Petőfi kertben, arccal a pályaudvar felé fogják felállítani.

A nagy nap 1949. március 14-én érkezett el, amikor több ezer ifjú jelenlétében a város polgármestere átvette a „harcra buzdító, lendületes Petőfi-szobrot” alkotójától. Másnap egy szabadságzászlós emlékművet is állítottak Petőfi arcképével a villanytelepen (képünkön). Ez még ma is látható, a szobrot azonban 1965-ben Mándokra szállították és ott augusztus 20-án még egyszer felavatták. Helyét 1973-tól Vigh Tamás mellszobra tölti be.

A borbányai 10-es számú általános iskola tantestülete 1997-ben döntött úgy, hogy a forradalmár költőt választja névadójául, amely alkalomból egy emléktáblát is lelepleztek.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)