Kovács István síremléke

Az elmúlt hét óta okos parcellakő és felújított síremlék hirdeti a 104 évvel ezelőtt kivégzett nemzetőr főhadnagy emlékét az Északi temetőben. Ebből az alkalomból idézzük fel az eredeti síremlék létrejöttét, és azt a napot, amikor leleplezték.

Nem sokkal Kovács István halála után Sasi Szabó László vetette fel, hogy a vértanú emlékére rendezzenek gyászünnepet, és a sírja fölé emeljenek méltó emléket. Azonban az erre gyűjtött pénz hamarosan elértéktelenedett. A volt nemzetőrök Kovács István nevével Bajtársi Szövetséget alapítottak 1924-ben emlékének ápolására, és újra célul tűzték ki egy síremlék megvalósítását, amelyet egy szobor felállításával is összekötöttek. A Mikecz István alispán elnökletével megalakult szoborbizottság Görömbey Imre pályaművét fogadta el. A szoborterv szerint az obeliszken egy szárnyát bontó bronzsas látható, az előterében pedig a vértanú bronzalakja áll. Amikor 1929 februárjában a szoborbizottság néhány tagja Görömbey budapesti műtermében megszemlélte az elkészült modellt, dr. Spányi Géza javaslatára úgy döntöttek, hogy az obeliszket síremlékként állítják fel a temetőben, míg a szobrot önálló talapzaton a szülőház elé.

Az öt méter magas obeliszket 1929. május 28-án leplezték le. Az emlékezők a Kossuth térről vonultak a temetőbe, miközben a katonazenekar indulókat játszott. A megemlékezést a Városi Dalegylet gyászéneke nyitotta meg, majd felhangzott Arany János Magányban című verse. A katonazenekar gyászindulóját követően Nagy Lajos református lelkész, vármegyei levéltáros mondott ünnepi beszédet. Krieger Mihály evangélikus lelkész áldotta meg a síremléket, amelyet ezt követően koszorúkkal borítottak.

Az obeliszket a Luther utcai szoborral együtt 1944-ben ledöntötték. Azonban csodálatos módon a rajta lévő bronztábla évekkel ezelőtt Bozsó István nagyhalászi gyűjtő tulajdonába került, aki elmondása szerint egy katonai gyűjtő örökségéből jutott hozzá. Ezt az eredeti táblát építették be a felújított síremlékbe. Vajha egyszer a tetején lévő bronzsas is előkerülne!

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu