Nyíregyháza földrajzi fekvése elsősorban a mezőgazdasági termékeket feldolgozó ipar telepítését segítette volna elő, azonban ebben a város nem tudott élen járni. Szeszgyára nem volt, a sóstói szőlőtelep szeszfőzdéjében csak a bor melléktermékeit és a szilvát dolgozták fel kezdetleges felszereléssel. A mezőgazdasági termények feldolgozására épült ugyan 1918-ban egy konzervgyár, de azt sohasem üzemelték be, csak pereskedést hozott a városnak. Egy bőrgyár is létesült a két világháború között, azonban alapos szaktudás hiányában az is rövid idő után bezárta kapuit. (Megjelent a Nyíregyházi Napló szeptember 27-ei számában.)

A malomipar hozhatott volna igazi áttörést, de csak a közepes méretű teleppel rendelkező Júlia malom volt alkalmas nagyobb vállalkozásokhoz. A város malmainak többsége megmaradt apró malomnak, szétszórtan a város területén, amelyek szecskavágással, darálással és kezdetleges őrléssel foglalkoztak. Ilyen volt a mai Malomkertben található Róth-féle is.

Ezt a malmot valamikor a 20. század elején Róth Ferenc szőlőbirtokos építtette a Kállói út jobb oldalán, a kórházzal szemben. Egy 1922-es hirdetés szerint Róth a hengermalmában vámőrlést, liszteladást, cseretermény- és napraforgóvételt, valamint olajütést kínált a hozzá fordulóknak. Később terménytárolással bővítette szolgáltatásainak körét. A malomalapító tulajdonos, aki a városi képviselő-testületnek is tagja volt, 1928. április 23-án hunyt el. Malma özvegye, majd azok örököseinek tulajdonába került. 1936-ban leállt a malom a termeléssel és két évvel később árverésre bocsátották, mígnem az új bérlők újra üzembe helyezték.

1946-ban a Szabad Föld hozta le azt a közleményt, amelyet a Szociáldemokrata, a Kommunista és a Nemzeti Parasztpárt helyi szervezeteinek képviselői mellett Fazekas János polgármester is aláírt. Az általuk rendezetlennek vélt tulajdonviszonyok miatt azt követelték, hogy a malomtól vonják meg a gyáripari engedélyt és adják át Nyíregyháza városának. A malmot az 1970-es évek végén bontották le, már csak a városrész elnevezése őrzi emlékét.

Ilyés Gábor helytörténész

www.emlekjelek.hu