Már folytak az új Sóstói út építési, és a már meglévő utak korszerűsítési munkálatai, amikor bejelentették, hogy 1969. május 31-én éjfélig közlekedik utoljára a nyíregyházi villamos, amelynek utolsó egész évi forgalma 4,3 millió utas volt.

Egy hónappal később a kisvonat is megtette utolsó útját a városon keresztül. Bár azt eredetileg 1968. január elsejével tervezték megszüntetni, de az új nyomvonal kialakítása, az útépítések és a felüljáró építése miatt csak június 30-án dudált még egy utolsót a belvárosban, majd másnaptól már az új nyomvonalán, a nagyállomástól a vasútvonal mentén közelítette meg a sóstói vasúti felüljárót.

A villamos megszűntetésével az Autóközlekedési Vállalat vette át a forgalom lebonyolítását a MÁV állomás és Sóstó, a MÁV állomás és tbc-szanatórium között. Előbbin a 7-es, utóbbin pedig a 8-as jelzésű autóbuszjáratokat indították el. A buszmegállók a villamosmegállókéval azonosak maradtak, kivéve a Zrínyi Ilona utcát, helyette az Egyház utcán alakítottak ki megállót. Júliusban már hozzá is láttak a kisvasút síneinek és a villamos felső vezetékeinek a bontási munkálataihoz. A városlakók nagy bosszúságára csak lassan tűntek el a sínek és a kockakőkupacok.

A közvéleményt foglalkoztatta a „nyugalmazott” villamoskocsik sorsa. Egy híradás szerint két kocsit a MÁV a múzeumnak ajándékozott, hogy azokat majd a létesítendő Sóstói Múzeumfaluban helyezzék el. Ezt a két kocsit utoljára 1969. november 13-án helyezték vágányra, ekkor az utolsó utasai voltak: Benczúr Lajos az építőipartól, Valent Miklós állomásfőnök és Erdész Sándor, a múzeum főmunkatársa. Azonban később az egyik villamost Szentendrére, a Városi Tömegközlekedési Múzeumba szállították, míg a másikat a Szabolcs Megyei Állami Építőipari Vállalat Tünde utcai telephelyére. A vállalat felszámolását követően, Szaszala László megvásárolta, és két év alatt eredeti állapotába felújíttatta. A Bvill 812-es pályaszámú villamos motorkocsi 2003 óta a Hősök terén áll a villamosbarátok szolgálatában, 2019 óta pedig a Nyíregyházi Települési Értéktár része.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.