A gyülekezet lelkészének alkalmi beszédét követően keresztelést végeztek, majd három ifjú pár örök hűséget fogadott Isten színe előtt, végül kiosztották az úrvacsorát.

E magasztos pillanatok után ismét Révész Bálint püspök emelkedett szólásra, aki Isten áldását kérte a templomra, a gyülekezetre, az ünneplő közönségre, a hazára és a királyra. A hálaadó istentisztelet a sárospataki főiskolai énekkar énekével zárult.

A Nyírvidék tudósítója szerint a templomszentelés a „különböző felekezetek közötti testvéri szeretetnek ünnepe volt városunkban, melynek szép összhangját egyetlen oda nem illő mukkanat sem zavarta meg”, valamint „az ünnepélyről mindnyájan kedves emlékekkel, hangulatteljes kebellel és a kegyeletes buzgóság szent érzelmeivel távozánk; kívánva, hogy adjon az Isten a helybeli református vallásfelekezetnek számos örömnapot és keblében igaz hitet, tiszta erkölcsiséget, testvéri szeretetet”.

A szentelés felemelő pillanatait népünnepély követte. A meghívottak a nagyvendéglőbe siettek, ahol negyed kettőtől közebéd volt. A vendéglő bérlője azonban drága és gyatra minőségű ételeket szolgált fel, így többen étlen-szomjan távoztak. Nem maradt viszont finom ételek nélkül a köznép, akik számára az iskola udvarán terítettek asztalt. Még a püspök úr is elvegyült közöttük és velük szívélyesen társalkodott. Itt Dombi Laci zenéjére éjfélig mulattak, járták a kállai kettőst, míg a templomban hat órától egyházi hangverseny kezdődött, aminek bevételét a templomépítés költségeire fordították.

Az emlékezetes napot este 9 órától a nagyvendéglő nagytermében táncmulatság zárta. A zenét a „Nyírség varázshegedűse”, Benczi Gyula és zenekara szolgáltatta. A bálanyai tisztet a főispán felesége, báró Győrffy Róza töltötte be, aki fehér moaré selyem ruhájában mindenkit elkápráztatott. Ötven pár táncolta az első négyest, „a vidéki szépek a helybeliekkel kedves és feledhetetlen koszorút képeztek”. A résztvevők világos virradtig ropták a táncot.

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu