Az egykori sóstói szódagyár épületét rövid ideig a művészet szolgálatába is állították: falai között szállásolták el azokat a művészeket, akik nyaranként Sóstóra települtek, hogy az árnyas fák és a tó közelében ihletet merítsenek alkotásaikhoz.

Rudnay Gyula festőművész, a Képzőművészeti Főiskola tanára 1931 tavaszán azzal a kéréssel fordult dr. Bencs Kálmán polgármesterhez, hogy a nyár folyamán biztosítson lehetőséget néhány főiskolai hallgató vendégül látásával arra, hogy „a magyar művészetünk magyar lelkisége szempontjából nagyon is kívánatos magyar vidéki élet megismerésével a magyar művészet magyar lelkisége a jövő művészi generátio lelkében alkotó és élő erővé váljon”. Korábban már Kardos István kultúrtanácsnok, Vertse K. Andor és Téger Béla újságszerkesztők, valamint maga a polgármester is gondoltak arra, hogy egy állandó művésztelepet létesítenek. Az ügyet az a nagyszabású kiállítás megrendezése vitte előbbre, amelyet 1931. március 25-én dr. Bencs Kálmán polgármester nyitott meg. Kiváló fővárosi festőművészek alkotásait mutatták be a városháza nagytermében, amelyek közül Rudnay alkotásai kiemelkedtek. Ezt követően Rudnay Kiss Lajos néprajzkutató barátján keresztül is tartotta a kapcsolatot a polgármesterrel, aki a város gazdasági nehézségei ellenére is támogatta kérését. A polgármester a szódagyár szobáit rendeztette be számukra, étkezési ellátásukat pedig a Szeréna lak vezetőjére, ifj. Dienes Istvánnéra bízta.

Az első öt, szegény sorsú és tehetséges festőnövendék 1931. június 27-én érkezett meg Sóstóra. Takács Antalt, Császár Viktort, Konecsny Györgyöt, Czene Bélát és Koffán Károlyt nyolc héten át látta vendégül a város. „A Sóstóról még soha nem készült annyi kép, mint a fiatalok telepén. Portrét is, karikatúrákat is készítenek a zseniális fiúk, akik megérdemlik a nagy érdeklődést és megérdemelnék az intenzív támogatást is” – foglalta össze ittlétüket a Nyírvidék tudósítója. Alkotásaikat ősszel egy kiállítás keretében mutatták be a város lakóinak.

Képaláírás: Kutasi Imre gipszfeje Rudnay Gyuláról (1934)

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)