„Szatmárt megszállták a románok”, „Nyíregyházát is megszállják a románok, ha rendbontás lesz a városban”, „A csehek Érsekújváron”, „A kommunisták nagygyűlése Budapesten”, „Megkezdik a béketárgyalást”, „A románok bekebelezik Kolozsvárt”, „Kihirdették Szabolcsban a statáriumot” – ilyen, és ehhez hasonló címsorokkal jelentek meg a Nyírvidék lapszámai 1919 első hónapjaiban. Egyre többet hallattak magukról a nyíregyházi szociáldemokrata párt és a kommunista párt tagjai. A március 15-ei nemzeti ünnepen már a vörös lobogók is feltűntek.

Szamuely Tibor Imperialista vagy proletárdiktatúra címmel tartott előadást január elején, amelyet nem sokkal később meg is válaszoltak. Március 22-én egy rendkívüli számban adta hírül a Nyírvidék: „A magyar munkásság átvette az uralmat”. A következő nap egy kiáltványt is közzétettek, melyben tudatták, hogy „a Szociáldemokrata Párt a forradalmi munkástömegek erejére támaszkodva, kivétel nélkül mindenkitől elvárja az engedelmességet”. Továbbá „vigyázzatok mindenkire, aki ellenséges indulattal viseltetik a munkás uralom iránt”. Kiss Roland kormánybiztost egy távirattal tájékoztatták a hatalomátvételről, aki intézkedett, hogy a városban és az egész megyében megalakuljanak a munkástanácsok. Március 26-án az új polgármester, dr. Garay Kálmán és a városi biztosok elfoglalták hivatalukat.

Pogány József népbiztos is hírül adta, hogy aki parancsait megszegi, halállal bünteti. Április 21-én már õ és csapatai tettek „rendet” a városban, hiszen a direktórium tagjai lemondtak és „ellenforradalmi” erők kerekedtek felül. E rendcsinálásnak esett áldozatul Kovács István nemzetőr főhadnagy (képünkön) is, akit rémhírterjesztéssel, a köznyugalom és közbiztonság megzavarásával vádoltak meg. Április 22-én golyó általi halálra ítélték és a fogház udvarán kivégezték. Öt nappal később román csapatok szállták meg a várost, majd dr. Bencs Kálmán visszavette polgármesteri hivatalát és gyűjtést hirdettek Kovács István síremlékének elkészítésére. A „vörös március” véget ért a városban.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)