A Nyíregyházi Jótékony Nőegylet 1868-ban árvaházat létesített. A gondozottak számára 1870-ben a Pacsirta utca egyik épületét vásárolták meg. Az árvaház Ferenc József feleségének halálát követően felvette az elhunyt nevét, és Erzsébet árvaház néven folytatta áldásos tevékenységét.

Mai számozással a Pacsirta utca 27. szám alatti telken található épület tetőzete 1900 szeptemberében kigyulladt. A nőegylet saját erejéből és felajánlásokból új hajlékot emelt az árváknak, amelyet 1901. június 17-én avattak fel. Az oszlopos tornácos épület egy nagy és négy kisebb szobából, konyhából, kamrából és pincéből állt. Az egyik szoba a felügyelőé és a diakonisszáké volt, míg a nagyszobában 14 vaságyat helyeztek el az árvák számára. Anyagi nehézségek miatt az árvaházat 1919-ben felszámolták, az épületbe menekült családokat költöztettek, majd 1921-ben a nőegylet közgyûlése úgy döntött, hogy az épületet az államnak ajánlja fel hadiárvaház céljaira. Az otthont a Népjóléti Minisztérium 18 hadiárva gondozására alakította át, s az a nőegylet kérésére továbbra is Erzsébet nevét viselte.

Az árvaházat több alkalommal is meglátogató Pettkó-Szandtner Aladár népjóléti miniszteri tanácsos 1923-ban az épület bővítése mellett döntött, a tervek elkészítésével Kálmán Károly mérnököt bízta meg. Az év karácsonyát már ebben a kibővített, 30 leányárva gondozására alkalmas épületben ünnepelték a hadiárvák Ruszinkóné Juszt Emma igazgatónő vezetésével. Az árvaházat 1931-ben megszüntették, az épületet a Stefánia Szövetség Anya- és Csecsemőgondozó Intézetének adták át. A tervek szerint gyermekotthont és bölcsődét létesítettek volna, azonban ez nem valósult meg. Egy évre itt rendezték be a városi ínségakció harmadik konyháját, majd lakóknak kívánták kiadni, de nem akadt bérlő. Egy időben itt gyakoroltak a Torna- és Vívóegylet birkózószakosztályának tagjai, majd a Magyar Amatőrök Országos Szövetségének helyi tagjai fotóklubot létesítettek benne.

Az épület sorsa akkor rendeződött megnyugtatóan, amikor 1939-ben megnyílt benne a Kertmunkásképző Iskola.