Tudta, hogy már reggel ötkor sokan ott álltak a templom előtt? Hogy közel 10 ezer ember gyűlt össze a felszentelésre, és a papok három órán keresztül fogadták a tisztelgő közönséget?

Szent István király ünnepén már hajnali 5 óra körül gyülekezett az ájtatoskodó nép az új templom előtti téren, ahol egyházi énekeket zengedezett. Fél 7-kor az érsek teljes főpapi díszben kíséretével először a régi templomba vonult, majd onnan mentek át az új templomba elvégezni a templomszentelési szertartást, amely 9.45-ig tartott. Eközben mintegy tízezres sokaság várt a templomba való bebocsátásra, ami a 10-kor kezdődő szentmisére meg is történt. A felszentelt templom első szentmiséjét Párvy Sándor szepesi püspök mutatta be. A mise végeztével a főpásztor áldást adott a népre, majd a papsággal együtt visszavonult a plébániára, ahol 12-től délután 3-ig fogadta a tisztelgő küldöttségeket. Ezt követően a Korona szálló nagytermében 200 terítékű díszebédet adott az érsek. A város polgársága szeretete, tisztelete és hálája jeléül este 8 órakor fáklyás menettel tisztelgett Samassa előtt a szállásán, a dalárda szerenádot adott, dr. Kállay Rudolf főorvos pedig köszönetet mondott az új templomért: „Lakjék is e templomban Nyíregyháza katolikus híveinek szíve, és alkotója felett lebegjen Isten áldása!”

Samassa másnap reggel a jelenlévő papság és a hívek nagy száma előtt csendes misét mondott, majd részt vett a 9.45-kor kezdődő szentmisén is, amelyet Petrovics Gyula plébános mutatott be az Úrnak. A mise után udvariassági látogatásokat tett a megye és a város elöljáróinál, majd este a város díszfogatán kikocsizott a Sóstóra. Augusztus 22-én, reggel távozott a városból.

A templomépíttető érsek 1912. augusztus 20-án hunyt el Egerben. A város és az egyház vezetői részvéttáviratokat küldtek, melyeket utóda, Szmrecsányi Lajos köszönt meg ekképpen: „Azt a nagy lelket pedig, mely az Úrhoz szállott, azt a nagy szívet, mely a sírba hullt, őrizzék meg az elköltözötthöz méltó kegyeletben! Emléktemplomának ég felé magasló tornya minden nap újra idézze emléke­zetökbe az ő teljes életével s még elhaló hangjával is hangsúlyozott intelmét, hogy az égieket keressük!”

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)