Amiról az utcák mesélnek - Az iparművész hentes és mészáros: Bodnár István

Képzeljünk el egy olyan hentesáruüzletet, amelynek kirakatából paprikásszalonnából, kolbászból, zsírból és tepertőből formázott emberek és állatok néznek velünk szembe. Bizony meglepődnénk, és kíváncsiak lennénk arra, kinek juthatott eszébe, hogy ezekből az alapanyagokból szobrokat formázzon.

Az 1930-as évek Nyír­egyházáján ezek a kirakatok szinte állandóak voltak, köszönhetően a művészi tehetséggel megáldott Bodnár István hentes és mészárosnak.

Bodnár István 1914. szeptember 14-én született Nyíregyházán. Mint hentes és mészáros 1926-ban váltotta ki az ipart. Négy évvel később a Kiss Ernő utca 9. szám alatt megnyílt üzletét ajánlotta egy hirdetésben a vásárlók figyelmébe, azonban 1934-ben már Gróf István hentes- és mészárosmesternél dolgozott, akinek a Bencs László (ma Szabadság) tér 4., a Vécsey u. 56., a Hatzel tér 2. szám alatt és a vasútállomás közelében levő Szabolcs szálló épületében voltak üzletei. Bodnár István a Bencs László téri főüzletben tevékenykedett, és annak a kirakatait rendezte be nagy feltűnést keltően.

Az első művészi alkotásairól 1934-ben adott hírt a helyi lap. Ekkor az egyik kirakatban egy hortobágyi legelőt alakított ki tehenekkel, vályúkkal, gémeskúttal, a másikban pedig egy parkos henteslakot. A cikkíró szerint „annyi művészi ízléssel, határozott tehetséggel” készítette alkotásait, hogy „a fővárosban felfigyelnének erre az őstehetségre”, továbbá: „nagy jövőt jósolunk neki!”. Egy évvel később újabb szenzációt keltett a zsírból megmintázott házaspár alakjával, mellettük pedig egy színes virágcsokor, szintén zsírból mintázva. Ekkor is elragadtatással írtak róla: „Ez a fiatal, igen tehetséges iparművész, ha megfelelő környezetbe kerülne, feltétlen nagy és komoly művészi sikereket érhetne el”.

1935-ben ismét önállósította magát, a Rákóczi utca 4. szám alatti hentes- és mészárosüzletet vette át. Valószínűleg saját vevőit is meglepte ötletes kirakataival, de erről már nem szólnak híradások. Később majd a Szabolcs-Szatmár Megyei Húsipari vállalatnál kamatoztatta tudását. Innen ment nyugdíjba, s majd hunyt el 1987. május 25-én.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)